Komolyan, de nem komoran

2009. szeptember 1. kedd Jand Világ

Közös problémáink nagyon súlyosak, mégis egyetlen lehetőségünk a túlélésre, ha újra felfedezzük az élet szépségeit, a rengeteg kincset, amit a természet nyújt, és amit mi tudunk egymás és az egész világ számára nyújtani. A domináns kultúra elszakítja az embereket a valóságtól, mesterséges buborékokban élünk, nem látjuk, honnan jön és mi lesz a rengeteg “termékkel”, amit fogyasztunk, a gazdasági absztrakciók fontosabbnak vannak beállítva a fizikai valóságnál. Arra vagyunk trenírozva, hogy ne higgyünk a szemünknek, az érzelmeinknek, megérzéseinknek:  a “tudósok” azok, akik értenek a dolgokhoz, és közülük is igazán csak azok, akik olyat mondanak, amit a nagyvállalatok szívesen támogatnak. A valóság olyan bonyolult, kényelmesebb is bevenni az egyszerű meséket: csak bíznunk kell a globális gazdaságban, a tudományban. Aggódsz a környezetért, a jövő generációkért? Sebaj, a nagyvállalatoknak erre is van megoldása, igyekeznek “zöldre mosni” termékeiket, legalábbis a felszínen. Sokan valójában többet költenek a zöld PR-ra, mint a tényleges változtatásra. És azt hirdetik, hogy nem kell semmi mást tenni, mint az új “zöldebb” termékeket vásárolni, és minden megoldódhat…

Szerintem az egyetlen valódi megoldás kulcsa az, ha fokozatosan megszabadulunk ipar-függőségünktől, kigyógyulunk jelenlegi kultúránk agymosásából, és az életnek, egymásnak és a világnak élő közösségeket teremtünk. Jelenlegi fogságunk túlnyomórészt nem fizikai, mégis nagyon erős. A következő bejegyzésemben azokat az eszközöket igyekszem megvizsgálni, amelyek által kultúránk ezt a lelki fogságot fenntartja.

civilizáció, emberiség