Csak tudnám mi akkor a megoldás, mert a félszemű nyuszis képregényből (végigolvastam, nagyon jó) csak annyi jön le, hogy most azonnal el kell kössek egy B17-est, és porig kéne bombáznom a teszkót, az osant, a hankook-ot, a suzukit, mindent, ami üzemcsarnoknak tűnik felülről…

A problémát az adja, hogy a növekvő népesség és növekvő ipar mennyi energiát használ el összesen, és hogyan, amíg ez a helyzet fennáll. Mert nem fog akármeddig fennállni, fizikai lehetetlenség. És ami “terméket” ma előállítunk, annak java része néhány évig működik, de évezredekig szennyező. És ami őserdőt ma kivágnak, az évezredek alatt nőhet csak újra eredeti formájában.

Az utánunk jövőket nem fogja az érdekelni, hogy hányan voltak ma “környezettudatosak”. Csak az, hogy van-e iható vizük és ehető táplálékuk. A szoláriumcsőről talán azt se fogják tudni, hogy micsoda. Százötven évnyi ipar és intenzív mezőgazdálkodás a Föld talajának összmennyiségét megfelezte! Sokmillió tonna műanyag szemét keletkezett, ami még nagyon sokáig megkeserítheti a Föld szinte minden egyes élőlénye életét. Nem az ipari gyártás során tapasztalt energiapazarlásokat kellene megszüntetni, hogy a katasztrófák súlyát csökkenteni tudjuk, hanem az ipart magát.

Tudom, hogy ez elképzelhetetlennek tűnhet, és őrültségnek, hogy ilyet mondok. Főleg, hogy közben én is csak a billentyűket nyomogatom. De szerintem az az őrültség, hogy egy élhető bolygó, vagy szoláriumcsövek és számítógépek között választva az utóbbi mellett döntünk. Persze, megpróbáljuk kimagyarázni, hogy nem is kell választanunk, lehetséges mindkettő egyszerre. De sajnos a világban szétnézve, számomra ezernyi jel azt mutatja, hogy nem.

A “Mekkora bajban vagyunk…” című írásomban próbáltam eddig a legteljesebben körüljárni ezt a témát.

Ezt az érvelést, hogy amit ma megtakarítok, azt holnap más feléli, nem tudom elfogadni. Tegyük fel, hogy van egy környezettudatos, és egy átlagos ember, aki éli az életét, fogyaszt, autót vezet, húst eszik, stb. Ha én csökkentem a fogyasztásomat, ő attól nem fog többet fogyasztani, nem fogja magát naponta degeszre enni, csak azért, mert én csökkentettem a fogyasztásomat.

Ha párezren lecserélik a hagyományos izzóikat, az lehet, hogy már pont elég arra, hogy csúcsidőben ne induljon be egy gázturbinás kisegítőerőmű, akár nálunk, akár Ukrajnában, vagy akárhol Európában, máris egy csomó széndioxidot spóroltunk. Adott esetben akár egyetlen háztartás is beindulásra késztethet egy kisegítő erőművet.

Ipari szennyezés, ipari méretek: Én speciel egy szolárimcső gyárban dolgozok, nulláról gyártjuk a kész csövet, van üveggyárunk is, tehát a kapun bejön a homok, dolomit, stb… és kimegy a kész szolárumcső. A gyártás igencsak energiaigényes, rengeteg gáz megy el szinte minden munkafázisban, az üveggyárról nem is beszélve. (kb. napi 4000 köbméter csak az ÜGY.). 2009 tavaszán ideért a válság, elbocsátások orrba-szájba, a szerelőcsarnok jó ha fél gőzzel ment, az üveggyár is minimumra le lett tekrve, hatalmas mennyiségű széndioxidot “spóroltunk”.
Nem történt semmi, csak a kereslet esett vissza. Szolárium. Ki jár oda? Hétköznapi emberek, Juli a szomszédból, a barátnőd, a haverod, egyszerű emberek. Ha nem járnak el annyian szoláriumba, akkor bizony visszaesik a cső iránt kereslet, és a gyár is visszavesz (testközelből láttam), viszont Xiuang-Li-Ho-Thao kínai kommunista párttitkár nem fogja elrendelni csak ezért újabb 25 szénerőmű építését.
Másik példa: nemrég építettek az üveggyárban egy hővisszanyerő rendszert a kiáramló füstgáz útjába, ezt a hőt a szerelőcsarnokban szárításra használják fel. A rendszer 7 millióba került, és 4 hónap alatt térül meg. (a gáz ára ismert, aki akarja, kiszámolhatja mennyi CO2 spórolás ez) Ettől nem fognak többen szoláriumba menni, nem élénkíti a keresletet, és nem építenek még 10 szénerőművet Kínában.

Tehát mégegyszer hangsúlyoznám, ez a gyár pont az egyszerű polgároknak termel, ha nem mész el szoláriumba, bizony a gyártás is csökkenni fog.

(az már csak hab a tortán, hogy van lehetőségem a gyártás során tapasztalt energiapazarlások egy részét megszüntetni, ne feledjük, ipari méretekről van szó! A hsz. írója nem segédmunkás, van némi belelátása a gyárban folyó dolgokba.)