A négykerekű pestis

2009. november 26. csütörtök Jand Általános

! Ez a bejegyzés 2 évnél régebbi. Tartalmával nem feltétlenül értek egészében egyet, és előfordulhat, hogy további hozzászólásokra nem válaszolok.
(Részlet Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije című könyvéből. Fordította Békés András.)
A valóságban a Dwayne Hoover és Trout közötti történelmi találkozás idejére a női bugyik már drasztikusan leértékelődtek. Az arany ára még mindig emelkedett.
A női bugyik fényképei kevesebbet értek, mint a papír, amelyre nyomtatták őket, és még a szélesre tárt pumákról szóló jó minőségű, színes filmekért sem igen tülekedtek a piacon.
Régebben volt olyan idő, amikor Trout mindeddig legnépszerűbb könyvének, A négykerekű pestisnek egy példányáért tizenkét dollárt is megadtak az illusztrációk miatt. Most egy dollárért kínálták, és akik ezt megadták érte, azok sem a képekért fizettek. A szavakért fizettek.
A könyvben levő szavak egyébként arról szóltak, hogy milyen az élet egy Lingo-3 nevű haldokló bolygón, amelynek lakói az amerikai gépkocsikra hasonlítanak. Kerekeken gurulnak. Belső égésű motorok hajtják őket. Kőolaj-bázisú tüzelőanyagokat fogyasztanak. De senki sem gyártja őket, hanem szaporodnak. Tojásokat raknak, bennük autóembriókkal, és az ivadékok a felnőttek forgattyúházaiból leeresztett olajban fejlődnek ki.
A Lingo-3-at űrutazók látogatják meg, akik megtudják, hogy a teremtmények kipusztulóban vannak, mégpedig azért, mert elpusztították a bolygójuk erőforrásait, beleértve a légkört is.
Az űrutazók anyagi téren nem sok segítséget tudnak fölajánlani. Az autólények abban reménykednek, hogy kölcsönkérhetnek valamicske oxigént, és a látogatókkal elvitethetik legalább egy tojásukat egy másik bolygóra, ahol talán kikel, ahol újra felvirágozhat egy autócivilizáció. De a legkisebb tojásuk is huszonnégy kilós, az űrutazók viszont csak egy hüvelyknyi magasságúak, és az űrhajójuk akkora sincs, mint egy földi cipősdoboz. Zeltoldimarról jöttek.
A zeltoldimariaknak Kago a szószólója. Kago azt mondja, hogy a legtöbb, amit tehet, az, hogy elmondja mindenkinek a világegyetemben, hogy milyen csodálatosak voltak az autólények. Íme, ezt mondja a benzin nélküli, rozsdásodó tragacsok tömegének: „Elmúltok majd, de feledésbe nem merültök.”
A történetet ezen a ponton két kínai lány képe illusztrálta. Látszólag ikrek voltak, és szélesre tárt lábbal ültek egy heverőn.
Így hát Kago és bátor kis zeltoldimari legénysége, mely egytől egyik homoszexuális, bebarangolja a világegyetemet, és életben tartja az autólények emlékét. Végül eljutnak a Föld nevű bolygóra. Kago teljes jóhiszeműséggel beszámol a földieknek az autókról. Kago nem tudja, hogy az emberi lényekkel egyetlen gondolat ugyanolyan könnyen végezhet, mint a kolera vagy a bubópestis. A földiek nem immúnisak a dilis gondolatokkal szemben.
Figyeljetek, Trout szerint mi volt az oka annak, hogy az emberi lények nem tudták elhárítani az ártalmas gondolatokat: „A Földön az eszmék a barátság vagy ellenségesség jelképei voltak. A tartalmuk nem számított. A barátok egyetértettek egymással, hogy kifejezésre juttassák barátságukat. Az ellenségek nem értettek egyet egymással, hogy kifejezésre juttassák ellenségességüket.
A Föld-lakók eszméi sok százezer éven át nem számítottak, mivel amúgy sem igazán tudtak mit kezdeni velük. Az eszméket ugyanúgy használhatták jelképeknek, mint akármi másnak.
Még egy jó mondásuk is volt az eszmék haszontalanságáról: »Ha az óhaj ló volna, minden koldus lovagolna.«
Aztán a Föld-lakók feltalálták a szerszámokat. A barátokkal való egyetértés egyszeriben az öngyilkosság egyik formája lehetett, vagy még rosszabb. Az egyetértések azonban folytatódtak, nem a józan ész, a tisztesség vagy az önfenntartás, hanem a barátságok kedvéért.
A Föld-lakók egyre csak barátkoztak egymással ahelyett, hogy gondolkodtak volna. És még akkor is, amikor számítógépeket építettek, hogy azok gondolkodjanak helyettük, nem annyira bölcsnek, mint inkább barátságosnak tervezték őket. Így hát megpecsételődött a sorsuk. Az öröklő koldusok lóra szállhattak.”
Nem egészen egy évszázaddal azután, hogy Kago megérkezik a Földre, Trout regénye szerint az egykor nyugodalmas, nedves, életadó, kékeszöld bolygón minden életforma pusztulóban van, vagy már el is pusztult. Mindenütt ott állnak azoknak a nagy bogaraknak a fémhéjai, amelyeket az emberek készítettek és bálványoztak. Az autók. Az autók pusztítottak ki mindent.
A kis Kago sokkal hamarabb meghal, mint a bolygó. Egy detroiti kocsmában akar előadást tartani az autó veszedelmeiről, de olyan aprócska, hogy senki sem figyel rá. Egy pillanatra leheveredik pihenni, és egy részeg autógyári munkás gyufának nézi. Kago belehal abba, hogy ismételten megpróbálják lángra lobbantani a pult alján.

(Részlet Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije című könyvéből. Fordította Békés András.)

E A valóságban a Dwayne Hoover és Trout közötti történelmi találkozás idejére a női bugyik már drasztikusan leértékelődtek. Az arany ára még mindig emelkedett.
A női bugyik fényképei kevesebbet értek, mint a papír, amelyre nyomtatták őket, és még a szélesre tárt pumákról szóló jó minőségű, színes filmekért sem igen tülekedtek a piacon.
Régebben volt olyan idő, amikor Trout mindeddig legnépszerűbb könyvének, A négykerekű pestisnek egy példányáért tizenkét dollárt is megadtak az illusztrációk miatt. Most egy dollárért kínálták, és akik ezt megadták érte, azok sem a képekért fizettek. A szavakért fizettek.

E A könyvben levő szavak egyébként arról szóltak, hogy milyen az élet egy Lingo-3 nevű haldokló bolygón, amelynek lakói az amerikai gépkocsikra hasonlítanak. Kerekeken gurulnak. Belső égésű motorok hajtják őket. Kőolaj-bázisú tüzelőanyagokat fogyasztanak. De senki sem gyártja őket, hanem szaporodnak. Tojásokat raknak, bennük autóembriókkal, és az ivadékok a felnőttek forgattyúházaiból leeresztett olajban fejlődnek ki.
A Lingo-3-at űrutazók látogatják meg, akik megtudják, hogy a teremtmények kipusztulóban vannak, mégpedig azért, mert elpusztították a bolygójuk erőforrásait, beleértve a légkört is.
Az űrutazók anyagi téren nem sok segítséget tudnak fölajánlani. Az autólények abban reménykednek, hogy kölcsönkérhetnek valamicske oxigént, és a látogatókkal elvitethetik legalább egy tojásukat egy másik bolygóra, ahol talán kikel, ahol újra felvirágozhat egy autócivilizáció. De a legkisebb tojásuk is huszonnégy kilós, az űrutazók viszont csak egy hüvelyknyi magasságúak, és az űrhajójuk akkora sincs, mint egy földi cipősdoboz. Zeltoldimarról jöttek.
A zeltoldimariaknak Kago a szószólója. Kago azt mondja, hogy a legtöbb, amit tehet, az, hogy elmondja mindenkinek a világegyetemben, hogy milyen csodálatosak voltak az autólények. Íme, ezt mondja a benzin nélküli, rozsdásodó tragacsok tömegének: „Elmúltok majd, de feledésbe nem merültök.”
A történetet ezen a ponton két kínai lány képe illusztrálta. Látszólag ikrek voltak, és szélesre tárt lábbal ültek egy heverőn.

E Így hát Kago és bátor kis zeltoldimari legénysége, mely egytől egyig homoszexuális, bebarangolja a világegyetemet, és életben tartja az autólények emlékét. Végül eljutnak a Föld nevű bolygóra. Kago teljes jóhiszeműséggel beszámol a földieknek az autókról. Kago nem tudja, hogy az emberi lényekkel egyetlen gondolat ugyanolyan könnyen végezhet, mint a kolera vagy a bubópestis. A földiek nem immúnisak a dilis gondolatokkal szemben.

E Figyeljetek, Trout szerint mi volt az oka annak, hogy az emberi lények nem tudták elhárítani az ártalmas gondolatokat: „A Földön az eszmék a barátság vagy ellenségesség jelképei voltak. A tartalmuk nem számított. A barátok egyetértettek egymással, hogy kifejezésre juttassák barátságukat. Az ellenségek nem értettek egyet egymással, hogy kifejezésre juttassák ellenségességüket.
A Föld-lakók eszméi sok százezer éven át nem számítottak, mivel amúgy sem igazán tudtak mit kezdeni velük. Az eszméket ugyanúgy használhatták jelképeknek, mint akármi másnak.
Még egy jó mondásuk is volt az eszmék haszontalanságáról: »Ha az óhaj ló volna, minden koldus lovagolna.«
Aztán a Föld-lakók feltalálták a szerszámokat. A barátokkal való egyetértés egyszeriben az öngyilkosság egyik formája lehetett, vagy még rosszabb. Az egyetértések azonban folytatódtak, nem a józan ész, a tisztesség vagy az önfenntartás, hanem a barátságok kedvéért.
A Föld-lakók egyre csak barátkoztak egymással ahelyett, hogy gondolkodtak volna. És még akkor is, amikor számítógépeket építettek, hogy azok gondolkodjanak helyettük, nem annyira bölcsnek, mint inkább barátságosnak tervezték őket. Így hát megpecsételődött a sorsuk. Az öldöklő koldusok lóra szállhattak.”

E Nem egészen egy évszázaddal azután, hogy Kago megérkezik a Földre, Trout regénye szerint az egykor nyugodalmas, nedves, életadó, kékeszöld bolygón minden életforma pusztulóban van, vagy már el is pusztult. Mindenütt ott állnak azoknak a nagy bogaraknak a fémhéjai, amelyeket az emberek készítettek és bálványoztak. Az autók. Az autók pusztítottak ki mindent.
A kis Kago sokkal hamarabb meghal, mint a bolygó. Egy detroiti kocsmában akar előadást tartani az autó veszedelmeiről, de olyan aprócska, hogy senki sem figyel rá. Egy pillanatra leheveredik pihenni, és egy részeg autógyári munkás gyufának nézi. Kago belehal abba, hogy ismételten megpróbálják lángra lobbantani a pult alján.

autószatíraVonnegut

3 hozzászólás to “A négykerekű pestis”

  • Pacsker szerint:

    Ó igen: a pumák.
    Kár, hogy kicsi voltam még amikor ezt olvastam, középiskolai angol órára írott beszámolómhoz.
    Újra el kell olvasnom!

  • Enci szerint:

    Vonnegut-tól a Hazátlan ember is nagyon jó kis könyv. Ajánlom olvasásra.
    ízelítő a borító belsején írtakból:
    “Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón-az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat.Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját,és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?”

    Vannak benne klassz, rövidke aranyköpések is:
    Például:
    Avégre születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét! (KV)
    Ezzel vége a jó hírnek, minden vonatkozásban. Bolygónk immunrendszere igyekszik megszabadulni az embertől, és pontosan ezzel érheti el célját.(KV)

    és a többi. Jó olvasást!

    üdv

  • Gloucester szerint:

    Kurt Vonnegut minden műve sokatmondó. Sokan látták az ipari társadalom hajnalán is a technokrata nézet visszásságait (gépromboló mozgalmak), de már akkor is a tőke volt az erősebb. Ma sincs ez másként:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Vonnegut


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Powered by WordPress and NatureFox.