Visszatérek

2009. november 16. hétfő Jand Általános

Rég nem írtam ide, nem csak elfoglaltságaim miatt, hanem mert túl sok gondolat kavargott a fejemben, hogy rendesen össze tudjam szedni. Több fordításba és cikkbe is belekezdtem, de nem fejeztem be. Most arra szánok egy kis időt, hogy a “Sok kicsi sokra megy?” című, sok szempontból hiányos írásom két hosszabb kommentjére reagáljak. És hogy miért nem írtam Galgahévízről: úgy éreztem a lényeget nehezen tudnám átadni, amit jelentett számomra az a hétvége. Lejegyzeteltem sok elhangzott érdekes és hasznos dolgot, de inkább majd akkor hivatkozom rá vissza, ha az adott témákról írok.
A hozzászólásában Attila egy bonyolult és nagyon messzire vezető kérdéskört feszegetett, a kultúra és technológia viszonyáról. Az én meglátásom szerint ez a kettő minden esetben kéz a kézben jár, és ez ugyanúgy igaz a Birodalomra és a törzsi népekre. A nagy különbség az, hogy a Birodalom elfoglalta majdnem az egész bolygót. Ezt a szemléletmódja és technológiája közösen tette lehetővé. A Birodalom kultúrája a megszállás kultúrája, és technológiája a megszállás technológiája. Az elméket és a földeket egyformán nagy hatékonysággal olvasztja be és tartja uralom alatt. Ebben a paradigmában gondolkodva nem csoda, hogy a környezeti válságból is a kiutat a további megszállásban és uralomban látjuk. Mert nem fejlődhetünk “visszafele”. Látjuk a problémát, hogy rossz irányba tartunk, mégis, amint Balogh Péter Galgahévízen megfogalmazta, olyanok vagyunk, akik a Szombathelyre tartó vonatra ülve rájövünk, hogy valójában Nyíregyházára szeretnénk menni, és azért, hogy közelebb kerüljünk az igazi célunkhoz, nem teszünk mást, minthogy elsétálunk a vonat hátuljába.
Ezt a témát még folytatom, de egyelőre egy kis további olvasnivaló annak, akit érdekel:
http://kornyklub.jand.info/Cikkek/Forditasok/vegjatek/Katasztrofa.html
Jenő:  ”Mert ha nem veszed meg akkor csökken a fogyasztás, és mivel a kínálatot mindig a kereslet szabja meg ezért csökken a termelés is.” Bocs, hogy egyetlen mondatot emelek ki, de pont ez az egyik, amit cáfolni próbáltam. Amit mondasz, szerintem csak egy adott termékre nézve igaz. Ha senki se vásárol egy adott fajta dolgot, és az áruházak polcain marad, azok leállnak a rendelésével, a gyártó meg az előállításával. De nem látom, hogy összességében nézve az emberiség teljes nyersanyag-kihasználását ez hogyan csökkentené. Ha a legfőbb cél az alapanyagokból valamilyen módon profitot termelni, akkor ha egy módon nem sikerült, jön a következő.

Rég nem írtam ide, nem csak elfoglaltságaim miatt, hanem mert túl sok gondolat kavargott a fejemben, hogy rendesen össze tudjam szedni. Több fordításba és cikkbe is belekezdtem, de nem fejeztem be. Most arra szánok egy kis időt, hogy a “Sok kicsi sokra megy?” című, sok szempontból hiányos írásom két hosszabb kommentjére reagáljak. És hogy miért nem írtam Galgahévízről: úgy éreztem a lényeget nehezen tudnám átadni, amit jelentett számomra az a hétvége. Lejegyzeteltem sok elhangzott érdekes és hasznos dolgot, de inkább majd akkor hivatkozom rá vissza, ha az adott témákról írok.

A hozzászólásában Attila egy bonyolult és nagyon messzire vezető kérdéskört feszegetett, a kultúra és technológia viszonyáról. Az én meglátásom szerint ez a kettő minden esetben kéz a kézben jár, és ez ugyanúgy igaz a Birodalomra és a törzsi népekre. A nagy különbség az, hogy a Birodalom elfoglalta majdnem az egész bolygót. Ezt a szemléletmódja és technológiája közösen tette lehetővé. A Birodalom kultúrája a megszállás kultúrája, és technológiája a megszállás technológiája. Az elméket és a földeket egyformán nagy hatékonysággal olvasztja be és tartja uralom alatt. Ebben a paradigmában gondolkodva nem csoda, hogy a környezeti válságból is a kiutat a további megszállásban és uralomban látjuk. Mert nem fejlődhetünk “visszafele”. Látjuk a problémát, hogy rossz irányba tartunk, mégis, amint Balogh Péter Galgahévízen megfogalmazta, olyanok vagyunk, akik a Szombathelyre tartó vonatra ülve rájövünk, hogy valójában Nyíregyházára szeretnénk menni, és azért, hogy közelebb kerüljünk az igazi célunkhoz, nem teszünk mást, minthogy elsétálunk a vonat hátuljába.

Ezt a témát még folytatom, de egyelőre egy kis további olvasnivaló annak, akit érdekel: http://kornyklub.jand.info/Cikkek/Forditasok/vegjatek/Katasztrofa.html

Jenő:  ”Mert ha nem veszed meg akkor csökken a fogyasztás, és mivel a kínálatot mindig a kereslet szabja meg ezért csökken a termelés is.” Bocs, hogy egyetlen mondatot emelek ki, de pont ez az egyik, amit cáfolni próbáltam. Amit mondasz, szerintem csak egy adott termékre nézve igaz. Ha senki se vásárol egy adott fajta dolgot, és az áruházak polcain marad, azok leállnak a rendelésével, a gyártó meg az előállításával. De nem látom, hogy összességében nézve az emberiség teljes nyersanyag-kihasználását ez hogyan csökkentené. Ha a legfőbb cél az alapanyagokból valamilyen módon profitot termelni, akkor ha egy módon nem sikerült, jön a következő.


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé)

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Spam protection by WP Captcha-Free

Powered by WordPress and NatureFox.