Könyvajánló: Az élmény politikája

2009. december 19. szombat Jand Általános

! Ez a bejegyzés 2 évnél régebbi. Tartalmával nem feltétlenül értek egészében egyet, és előfordulhat, hogy további hozzászólásokra nem válaszolok.

(R.D. Laing: Az élmény politikája/Az Édenkert madara, Könyvfakasztó Kiadó, 2007)

A könyvet én angolul olvastam, mégis a magyar kiadásra hivatkozok, mert az minden bizonnyal könnyebben megtalálható. Én angolul olvastam, mert tudtam róla, hogy nagyon mély, filozofikus, és tömör, és mint ilyen nem adható vissza fordításban tökéletesen. Lehet, hogy majd elolvasom a magyar kiadást is, de így egyelőre a fordításról nem tudok nyilatkozni.

Bár a könyv nem hosszú, nem könnyű olvasmány. Több, mint filozófia és pszichológia, az emberi tapasztalataink legmélyebb kulturális gyökereit kutatja, a „normális” emberétől, a „skizofrénig”. Ezt a két fogalmat azért raktam idézőjelbe, mert Laing mindkettőről a hagyományosan elterjedt értelmezésük helyett erősen más képet fest. Nem is jellemezgetem tovább, beszéljen helyettem a könyv bevezetője az én fordításomban:

Kevés könyv bocsátható meg manapság. Talán a feketére mázolt vászon, a hallgató képernyő, egy üres papírlap felelne meg leginkább. Kevés kapcsolat van az igazság és a társadalmi „valóság” közt. Körülvesznek minket az ál-események, amikhez egy hamis tudatossággal alkalmazkodunk, amivel ezeket igaznak és valósnak látjuk, sőt még szépnek is. Az emberek társadalmában mára az igazság nem annyira abban rejlik, hogy a dolgok milyenek, hanem hogy milyenek nem. A társadalmi valóságunk oly csúf a száműzött igazság fényében nézve, és a szépség többé már szinte nem is lehetséges, hacsak nem hazugság.

Mit lehet tenni? Mi, akik még mindig élünk félig-meddig, éldegélünk az öregedő kapitalizmus gyakran fibrilláló szívében – tehetünk-e többet annál, minthogy elmerengünk a körülöttünk és bennünk lévő rothadáson? Tehetünk-e többet annál, minthogy énekeljük a kiábrándultság és vereség keserű-bánatos dalait?

A jelen által megkövetelt dolog ugyanaz, mint a múlt kudarca: az emberiség mélyen öntudatos és önkritikus jellemzése az ember által.

Senki sem kezdhet el gondolkodni, érezni vagy cselekedni, kivéve, ha kiindulópontnak saját elidegenedettségét veszi. Ennek néhány formáját vizsgáljuk meg a következő oldalakon.

Mi mindannyian gyilkosok és prostituáltak vagyunk – nem számít, milyen kultúrához, társadalomhoz, osztályhoz, nemzethez tartozunk, nem számít, milyen normálisnak, morálisnak vagy érettnek tartjuk-e magunk.

Az emberiség eltévelyedett valódi lehetőségeitől. Ez az alapvető felismerés megakadályozza, hogy az általános értelemben vett épelméjűségről, vagy az úgynevezett őrültek őrültségéről bármilyen világos látásmódot alakítsunk ki. Mégis, amire szükség van, több mint a felháborodott emberiség egy szenvedélyes felkiáltása.

Az elidegenedettségünk a gyökerekig hatol. Ennek felismerése a létfontosságú ugródeszka a jelenlegi emberközi életünk bármely szempontból vett bármely komoly jellemzéséhez. Különböző nézőpontokból, más módon felépítve és más módon kifejezve, ez a felismerés oly sokféle embert egyesít, mint Marx, Kierkegaard, Nietzsche, Freud, Heidegger, Tillich és Sartre.

Kábult és zavarodott lények vagyunk, idegenek saját valódi énünktől, egymástól, és a spirituális és materiális világtól – sőt őrültek, egy ideális nézőpontból, amelyet néha megpillantunk, de alkalmazkodni nem tudunk hozzá.

Egy olyan világba születünk, ahol az elidegenedettség vár ránk. Potenciálisan emberek vagyunk, de egy elidegenített állapotban, és ez nem egyszerűen egy természetes rend. A jelen elidegenedett végzetünk elérését csupán ember ember ellen elkövetett szörnyű erőszaktételei teszik lehetővé.

[Mindezt Laing 1967-ben írta. Nagy kár, hogy ezek szerint túl kevesen értik…]

ajánlóLaingpszichológia


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Powered by WordPress and NatureFox.