Boddhisattva a metróban

2010. január 13. szerda Jand Személyes

! Ez a bejegyzés 2 évnél régebbi. Tartalmával nem feltétlenül értek egészében egyet, és előfordulhat, hogy további hozzászólásokra nem válaszolok.

Legutolsó írásomat az LMV-n is közzétettem, (http://lmv.hu/), és ott érkezett rá bil-től ez a videó.

bil: ez jutott eszembe a szövegedről:

Jand: Még nem láttam, és köszönöm! Először nem értettem, hogy miért ez jutott eszedbe róla, nem is érthetjük meg egymás minden egyes asszociációját, de nagyon örülök neki, hogy ennek az emléke bukkant fel benned. Ha tényleg ilyen ragályos tud lenni a nevetés, ki kell próbálnom, amikor következőre Pesten járok és metrózom! 🙂 Kiderül, hogy tényleg csak azt az egy percet kell őszintén és felszabadultan, szégyen nélkül nevetnem, amíg másra is átragad. Bár hogy ezt most megnéztem, amint körülnézek majd a kocsiban, és látom a közönyös arcokat és a csodálatos boldogságot hirdető plakátokat, azt tudom nehezen elképzelni, hogyan bírnám ki a metróutat röhögés nélkül! 🙂 Már kicsit zsibbad az arcizmom a vigyorgástól. Köszönöm!

Illetve remélem, nem úgy gondoltad, hogy csak röhögni tudsz az egészen, amit írkáltam. 😛

bil: egyet értek veled azzal kapcsolatban, amit a pártokról írsz. A videó meg vajon miért jutott eszembe? Találgatok. Asszem a valóságba vetett hitet képes kikezdeni, azt, hogy ez az egyetlen, igaz valóság, aminek a jegyében a világot ma éljük. Ez a borús, komoly nagy túlélési harc.

Pl. tetszik, ahogyan a média kezeli a BKV-sztrájkot. A sztrájk céljáról alig van szó, a hírek inkább a közlekedési fennakadásokról szólnak. Miért? Valami nagy aggodalom van, hogy az élet megáll, és akkro nagy baj lesz. Hú, akkor végünk. Miközben valszeg az lenne a legjobb, ha egy pillanatra megállnánk…

De te írsz az öngyilkosságodról is. Erre még nem reagáltam. Hm. Egyelőre nem is tudok mit írni róla. Azt ajánlom, nézd meg a Szabadság útjai c. filmet. Van benne egy őrült, akinek az a baja, hogy tisztán lát. De mivel egyedül ő lát tisztán a saját környezetében, és ráadásul mindenki őrültnek tartja, ezért szegény, tényleg azt hiszi magáról, hoyg őrült.

Jand: Igen, így már jobban értem hogy a kisfilm miért releváns a témámhoz. 🙂
Az újabb filmajánlatot is köszönöm, meg fogom nézni. Hát, én is úgy gondolok már rá, hogy pont ezért voltam őrült. És ha néha mégis felbukkan bennem egy sötét rejtelem – hogy talán mégis velem van valami nagyon nagy gond, és ha valahogy kidobnám a technológiai és társadalmi fejlődésbe vetett hitetlenségement, akkor minden menne a maga útján egy csodálatos jövőbe – akkor egy pár pillanattal később észhez térek, és nevetek az egészen. Néha vicces, hogy tényleg, mekkora nagy szarban vagyunk. És mégis, az élet szép.

[A velem való társalgásba ezután még mások is becsatlakoztak, de azt már lásd itt: http://lmv.hu/node/4891]

reakció

One Response to “Boddhisattva a metróban”


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Powered by WordPress and NatureFox.