Hozzászólás: Boldogság, érettség, szerelem

Szerző: Jand

Jand — Fri, 22 Jul 2011 14:16:39 +0000

Kedves Andi! Igen, Zsanival együtt vagyunk még, és így is tervezünk. A kérdésed viszont nem tudnám egyszerűen megválaszolni, ezért halogattam, de most megpróbálom. Egyfajta “szerelem” szerintem igazi minden közösségi élet alapja. A legjobb a közös szerelem közös világunk iránt. De a romantikus filmekben idealizált szerelem szerintem “nem fenntartható” . Szerintem ez a hülyeség: egyetlen embertől várni a legnagyobb boldogságot, mert akkor csak hibáztathatjuk később magunk vagy a másikat, amikor ez valamiért már nem működik. Ez az én szememben nem szerelem, csupán riadt egymásba csimpaszkodás. Valamint én abban sem látok semmi kivetnivalót, ha a szerelem nem az elsődleges érték: “a szabadságért feláldoznám szerelmemet”. Ez a nagy szerelem-idealizálás valahol egy társadalom-megrendszabályozó dolognak is tűnik a számomra, és én az ilyenekről általában nem vagyok meggyőződve, hogy csak csupa jó eredménye lehet.

Szerző: Sárközi Andi

Sárközi Andi — Mon, 04 Jul 2011 17:15:03 +0000

Kedves Jand! Nem egészen friss ez a poszt, de azért remélem tart még a szerelem. Számomra már egyre nehezebb hinni benne. Jó lenne tudni, hogy legalább egyeseknek sikerül. Én nem ezt látom.Mit gondolsz arról a feltevésemről, hogy a szerelem a családi élet alapja? Ez is hülyeség?

Szerző: Húsvétinyuszi

Húsvétinyuszi — Thu, 17 Jun 2010 09:48:51 +0000

DÁTUMOK???
Na erről van élményem!!!
Erről nekem pl az jut eszembe:
most úgy mondjuk Krisztus után 2010-et írunk.
Ámde: mikortól számítjuk?
vannak, akik azt gondolják Krisztus…Krisztus krisztus előtt 4-ben született???

Jaj, ezek a régi naptárak,
össze-vissza vannak,

én pl: nov. 7-én születtem, és nagyon zavart,
hogy az magyarázták, hogy nov 7-én
(mellesleg a szülinapomon)

a NAGY OKTÓBERI forradalom
évfordulóját ünnepelték……
(Bocs, akkor ez most hogy is volt? Novemberben…)

Szerző: Gloucester

Gloucester — Mon, 01 Mar 2010 14:19:52 +0000

Szép gondolatok, és ami megfogott, az az őszinteség. Mindig kétkedő álláspontot veszek fel azzal szemben, aki megmondja a “tuti”-t, de a saját élmények elmeséléséből csak tanulni lehet. Sőt, igazi pszichológia és társadalomelmélet ezzel a módszerrel kezdődik. Senki nem tud a másik fejével gondolkodni. Viszont ezekből messzemenő következtetést levonni már nagyobb körültekintést igényel. A dühről Florian Aniecki lengyel szociológus vizsgálati eredménye ugrott be. Munkatársával végzett életrajzi vizsgálatokból azt a következtetést vonta le, hogy az embereknek “négy kívánságuk”, vágyuk van:
- az elismertség vágya,
- az új tapasztalatok iránti vágy,
- a körülmények alakítására való képesség vágya, és
- a biztonság vágya.
Ezeket a vágyakat un. közvetítő struktúrák” elégítik ki, mint pl. család, szomszédsági közösség, vallási szervezetek, iskolák… (blogközösség). Ha ez sérül, vagy a szerkezetek gyengülnek, akkor elégedetlenség alakul ki, az erőszak, bűnözés erősödik.
Leggyengébb esetben is befeléfordulást eredményezhet.
A kultúra választható, megváltoztatható, de csak bizonyos keretek között. Melyik egyszerűbb: Kivonulni a világból, vagy megváltoztatni a világot? Tapasztalatom szerint: maradéktalanul mindkettő lehetetlen, kompromisszumos megoldásokkal viszont mindkettő lehetséges.