http://jand.info/2010/01/kiabrandultsag-es-megvilagosodas/ "Nem az egészség mércéje jól alkalmazkodni egy mélyen beteg társadalomhoz" - J. Khrisnamurti Mon, 09 Jan 2012 18:43:52 +0000 hourly 1 http://wordpress.org/?v=3.3.1 http://jand.info/2010/01/kiabrandultsag-es-megvilagosodas/comment-page-1/#comment-195 Gloucester Mon, 01 Mar 2010 16:52:37 +0000 http://jand.info/?p=164#comment-195 Nagyon elgondolkodtató dolgokról írsz. Nehéz is mindenre kiterjedően kommentelni, de miért is ez lenne a célja ennek a pici helynek. :-) Az ellentétekben történő gondolkodás nélkülözhetetlen. A természettudós igaz/hamis megoldásokban kell tételbizonyítást elérni. Egy bíró a tárgyalóteremben jogos/jogtalan kategóriákban gondolkodik, harmadik verzió nem fér bele (nem férhet bele) látásmódjába. Minden szakma szűklátókörű. Az orvos/páciens kapcsolat szintúgy erre az ellentétpárra épül. Miért ne lehetne fordított a kapcsolat? Mint ahogy időnként meg is fordul. Nagyon sokat tanulhat az orvos a pácienstől, akár a tanár a diáktól. Ettől még a szerepfelosztások nem változnak, mert a kiindulópont mérföldköveit kimozdítani tételrombolás. Sztereotipizáljuk a körülöttünk lévő világot, mert a maga bonyolultságában nem tudnánk róla beszélni és nem tudnánk benne mozogni. Einstein említette egy írásában, hogy talán 3-4 alkalommal volt olyan az életében, amikor annyira tiszta volt az elméje, hogy pár percig tisztán tudott a témára koncentrálni, amikor teljes egészében megérthette, átláthatta a relativitás-elméletet. Egy társadalom csoportokra osztásában szintúgy élnek (és visszaélnek) a csoportosítás kategóriájában. Hírekben (politikai megnyilatkozásokban) gyakran hallani város-vidék, autós-gyalogos, autós-kerékpáros, idős-fiatal, sovány-kövér, alacsony-magas, egészséges-egészségtelen kategorizálást. A szociológia ezt nevezi "vakcsoport" képzésnek, a médiaszociológia pedig faktoidnak. A (média- és politikai) hatalom képviselői sikerrel szét tudják bontani a társadalmat ilyen jelzőkkel. Ahogy ti is vívjátok a magatok harcát egy ökologikusabb politikáért, a szociolgóia is vívja a sajátság a társadalom tudományosabb felosztásáért. Úgy tűnik, hogy minden tudomány külön-külön "harcolgat" a maga igazáért a hatalommal. A média is és a politika is tudomány lenne, de mégis jobban érezzük bőrünkön az elmélet és gyakorlat szétválását. Csak tippelni tudok, hogy mi váltja ki a hatalomra kerüléssel ezt a fajta vakságot, szűklátókörűséget. Mindezen túl az egyén szintjén történő sztereotipizálás letagathatatlan és akár jól használható gondolkodásmód (is lehet). Úgy vettem észre, hogy szeretsz szélsőséges példákat hozni mindenre. Így önmagunk szeretetének lehetetlenségére is történelmünk egy sötét részletéből idéztél. Hiszem, hogy a tragédiák nélkülözhetetlenek a fejlődéshez, ezért ajánlom az Ötödik pecsét c. filmet. Egyik részlete arra ad választ, hogy aki téged hülyének kiált, az a saját világképe szerint csak neked akar jót: http://www.youtube.com/watch?v=CZBzLAsJQ4c&feature=related ("Ha túl sok hibám van, akkor benned kevés szeretet.") Nagyon elgondolkodtató dolgokról írsz. Nehéz is mindenre kiterjedően kommentelni, de miért is ez lenne a célja ennek a pici helynek.
Az ellentétekben történő gondolkodás nélkülözhetetlen. A természettudós igaz/hamis megoldásokban kell tételbizonyítást elérni. Egy bíró a tárgyalóteremben jogos/jogtalan kategóriákban gondolkodik, harmadik verzió nem fér bele (nem férhet bele) látásmódjába. Minden szakma szűklátókörű. Az orvos/páciens kapcsolat szintúgy erre az ellentétpárra épül. Miért ne lehetne fordított a kapcsolat? Mint ahogy időnként meg is fordul. Nagyon sokat tanulhat az orvos a pácienstől, akár a tanár a diáktól. Ettől még a szerepfelosztások nem változnak, mert a kiindulópont mérföldköveit kimozdítani tételrombolás.
Sztereotipizáljuk a körülöttünk lévő világot, mert a maga bonyolultságában nem tudnánk róla beszélni és nem tudnánk benne mozogni. Einstein említette egy írásában, hogy talán 3-4 alkalommal volt olyan az életében, amikor annyira tiszta volt az elméje, hogy pár percig tisztán tudott a témára koncentrálni, amikor teljes egészében megérthette, átláthatta a relativitás-elméletet.
Egy társadalom csoportokra osztásában szintúgy élnek (és visszaélnek) a csoportosítás kategóriájában. Hírekben (politikai megnyilatkozásokban) gyakran hallani város-vidék, autós-gyalogos, autós-kerékpáros, idős-fiatal, sovány-kövér, alacsony-magas, egészséges-egészségtelen kategorizálást. A szociológia ezt nevezi “vakcsoport” képzésnek, a médiaszociológia pedig faktoidnak. A (média- és politikai) hatalom képviselői sikerrel szét tudják bontani a társadalmat ilyen jelzőkkel. Ahogy ti is vívjátok a magatok harcát egy ökologikusabb politikáért, a szociolgóia is vívja a sajátság a társadalom tudományosabb felosztásáért. Úgy tűnik, hogy minden tudomány külön-külön “harcolgat” a maga igazáért a hatalommal. A média is és a politika is tudomány lenne, de mégis jobban érezzük bőrünkön az elmélet és gyakorlat szétválását. Csak tippelni tudok, hogy mi váltja ki a hatalomra kerüléssel ezt a fajta vakságot, szűklátókörűséget.
Mindezen túl az egyén szintjén történő sztereotipizálás letagathatatlan és akár jól használható gondolkodásmód (is lehet). Úgy vettem észre, hogy szeretsz szélsőséges példákat hozni mindenre. Így önmagunk szeretetének lehetetlenségére is történelmünk egy sötét részletéből idéztél. Hiszem, hogy a tragédiák nélkülözhetetlenek a fejlődéshez, ezért ajánlom az Ötödik pecsét c. filmet. Egyik részlete arra ad választ, hogy aki téged hülyének kiált, az a saját világképe szerint csak neked akar jót:
http://www.youtube.com/watch?v=CZBzLAsJQ4c&feature=related
(“Ha túl sok hibám van, akkor benned kevés szeretet.”)

]]>