A világvége illemtana

2010. június 25. péntek Jand Világ

! Ez a bejegyzés 2 évnél régebbi. Tartalmával nem feltétlenül értek egészében egyet, és előfordulhat, hogy további hozzászólásokra nem válaszolok.

G. Gábor ma ajánlotta nekem Meszlényi Attila „A világvége illemtana” című könyvét. Ő is arról ír, hogy a „világvége” már tart, de a végkifejlet még elkerülhető lehet bizonyos illemszabályok megszívlelésével. Még csak részleteket olvastam, de ezek is roppant bölcsek:

A gazdasági válságról

Meghitt világvége

Az új mindig jobb?

Kreativitás

Önismeret

Illemtan részletek

A könyv honlapja, fórummal

ajánlóemberiség

3 hozzászólás to “A világvége illemtana”

  • Húsvétinyuszi szerint:

    Olvasom a gazdasági válságról írottakat, pl azt, hogy:
    “Az is világos, hogy a tőke legnagyobb koncentrátumait nem vehetjük egy kalap alá a kisember megtakarított pénzecskéjével,…”
    Szerintem ez egy hatalmas csúsztatás. A tőke legnagyobb koncentrátumai, és egyéb tőkepénzek érdek szempontból semmivel se viselkednek másként.
    Pl a nyugdíj-, és egyéb alapokból származó pénz, bár kisemberek pénzecskéje, de bizony összességében nem kis összeg, és értelemszerűen a profit termelés a célja, a profitról pedig utóbb már nem firtatjuk milyen környezetvédelmi, emberi-etikai stb szabályok megkerülésével jött létre.

    • GGraor szerint:

      Kérdés, hogy mit ért egy kalap alatt.
      Annyiban egyetértek veled, hogy a kisemberek pénzéből ugyanúgy lehet társadalomellenes befektetéseket támogatni. Nem figyelünk a részletekre, csak a jó kamat a fontos.

    • Meszlényi Attila szerint:

      A kalapon (ami alá nem vehető a két eset) nagyjából a következőt értem: az IMF stb. szintjén a pénz már nem úgy viselkedik, mint egy bankban kezelt alkalmazotti fizetés. A legfelső szinten a “kezelő” szervezet szinte szabadon gyárthat pénzt vagy gyártathat a nemzetállamokkal, de akár meg is semmisítheti. Itt a pénz bizonyos értelemben megszűnik, gyakorlatilag teljes egészében hatalomra váltódik, s a profit fogalmának értelme is átalakul. Ezek a szervezetek, még ha nem akarnák is, kénytelenek világméretű terveket kovácsolni az emberiség sorsáról, s ehhez persze tőlük telően átlátni a helyzetet világméretben. Az ő szintjükön nem használható az a “logika”, hogy tíz egységet fektetek be, tizenkettőt kapok vissza, és ennyi.
      A kisember e tekintetben majdnem fordított helyzetben van: számára a hozam “kézzelfogható”, egyszerű számtani mennyiség, hatalmat legfeljebb vásárlóerőként képvisel, viszont ő ha akarná, sem igen lenne képes átlátni, milyen folyamatok állítják elő pénze kamatát.
      Egyébként az írásban magam is az azonosságra helyeztem a súlyt, s ezt a megjegyzést csak azért biggyesztettem a végére, hogy a (valóban nem lényegtelen) különbségen ne akadjon fenn az olvasó, ne higgye, hogy a banknak kiszolgáltatott szegény embert éppannyira teszem felelőssé, mint a Világbankot.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Powered by WordPress and NatureFox.