Felesleges?
Én is kétségbe tudok esni. Hogy mi lesz a világgal, de mi lesz velem?
Ó, hogy miért nem vagyok képes nyugton maradni! Miért kell megpróbálnom mindent felforgatni!
És miközben a „világ megmenthetőségének” kérdésein rágódom, rengeteget olvasok, szórakozottan járkálok, ülök a gép előtt. Más munkáimmal meg csak vánszorgok.
Édesanyám szerint, amíg képtelen vagyok alkalmazkodni, sose fogadna be semmilyen közösség. Szórakozott, figyelmetlen, lassú, lusta vagyok, és mindenhonnan csak kiutálnának. Szerinte írásaimmal még mindig csak a tömény depressziót terjesztem, csak elszomorítok mást is, és ebből sose lesz jobb élet. Szerinte csak jártatom a szám az életről, de szinte életképtelen vagyok. És szerinte a legnagyobb bajom az, hogy nincs önbizalmam (na, vajon miért?), és így soha, sehol nem fog sikerülni nekem semmi, mert csak az önsorsrontáshoz értek.
És meg vagyok zavarodva. Könnyen lehet, hogy igaza van. Minek játszom itt a „megmentőt”, amikor jól tudhatnám, hogy az önjelölt megmentőket a történelem során mindig is esetleg csak a haláluk után értékelték? Ezzel kínlódásra ítélem magam, és így másoknak is csak kínt tudnék adni? Miért nem törődöm csak a saját bajommal? Vagy hogy is van ez?
De a legfontosabb: merre tovább? És most, ebben a pillanatban, tényleg nem tudom.
7 Responses to “Felesleges?”
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
-
Legfrissebb
Lényeg
Legutóbbi hozzászólások
Facebook közösség
Zöld blogháló
- A természet törvénye
- Aftermodern
- Alapok blog
- Almaleves
- Befektetések, energia, életmód
- BeGreeny
- Bioetika blog
- Biokémia blog
- Birtalan Balázs naplója
- CsoCsodalom
- Dolgaink – Meszlényi Atilla blogja
- Évkerék Ökotanya
- Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport
- Független média központ
- Gaia Education tapasztalataink Findhornban
- Greenr – A zöld objektív
- Kéknek lenni zöld
- Kert és Lélek
- Kiszivárgott – olaj és klíma
- Klíma MA. És holnap?
- Környezetblog
- Lehet Más a Világ
- Mikron – Egy kicsi tudomány
- Mindent bele, ami emberi!
- Nyakunkon az Olajcsúcs
- Permakultúra fotóblog
- Permakultúra praktikák
- Szilvi világa
- Sztefanó blogja
- Tibor bá blogja
- Tudatos lét
- Üzenet a hegyről
- Védegylet
- Wétiko – Endrédy Tibor blogja
- Zöld film
- Zöld-ség
- Zsé Zöld blogja
Címkék
ajánló akció arany autó civilizáció Diamond Einstein előadás emberiség Farnish fénycső holokausztok interjú iskola Jensen Joanna Macy Keyes klíma kurzus képregény könyvem körforgás Laing Lázár Ervin mezőgazdaság műanyag olajcsúcs premisszák pszichológia pénz reakció Roszak szatíra szén találkozó Tanács utópia világnézet Vonnegut Zöld blogháló álzöld élet én óceán ökopszichológiaArchívum
- 2011. / december
- 2011. / november
- 2011. / október
- 2011. / július
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / február
- 2010. / szeptember
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
András, ne ess kétségbe, szerintem fontos és értékes gondolatokat osztasz meg, szükség van rájuk. Egyre többen fel fogják ismerni, hogy a civilizáción változtatni kell, különben végünk. Az idősebb generációtól, szüleinktől már nem várhatjuk a megértést (emiatt talán nem is érdemes traktálni őket ezekkel a gondolatokkal). Ha elképzelem magam most 60 évesen, az életem vége felé közeledve, már lenne egy kialakult, nagyon erősen belém ívódott világnézet, hit. A végéhez közeledve talán egyre erősebben a halálon túli életben, vagy újászületésben is. Egész egyszerűen nem lenne már se erőm, se időm igazából, hogy gyökerestül felforgassam ezt, és újrakezdjem az útkeresést. Szerintem ez teljesen érthető. Ezért van az, hogy a változás mindig generációkon keresztül történik.
Szerintem nem vagy magányra és kirekesztettségre kárhoztattva. Csupán meg kell találnod a hasonlóan gondolkodó, útkereső embereket.
Hát, az önismeret senkinek nem árt. Kiderül milyen szemüvegeket viselünk és nem is tudunk róla.
Kedves András!
Nincs azzal baj, hogy Te ilyen sokat tanulsz, olvasol, lelkesedsz a környezet átalakításáért, a mai fogyasztói társadalom megváltoztatásáért stb.
A baj azzal van, hogy láthatólag nem érzed ettől jól magad, nem vagy nyugodt, derűs, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozhatsz, doktorandusz hallgató lehetsz stb.
Én a Te helyedben utána járnék, hogy mi ez a nyugtalanság, ez a “nem érzem jól magam a bőrömben” érzés, amely megkeseríti a mindennapokat. Amitől azt érzi az ember, hogy nem jó, ahogy van, minden nap valamit teljesíteni kell stb. Javasolnám olyan ember közreműködését, aki nagyon nyitott, tapasztalt. Azért nem írok pszichológust, mert tapasztalataim szerint nagy részük kókler… Javaslom kérdezd meg pl. Szendi Gábort, aki vagy tud Veled foglalkozni, vagy tud olyat ajánlani esetleg, akik megbízhatóak.
Ez persze nem zárja ki, hogy továbbra is foglalkozz ezekkel a témákkal és a matematikával, mint eddig. De ne a sikerért, vagy elismerésért, hanem a jobb megértésért…
Fiatal vagy, értékes! Ne hagyd, hogy a belső démonok felfaljanak! Bátorság!
Üdv!
Kedves Jand!
Rövid ideje olvasgatom még csak az írásaidat, nagyjából két hete, nagyon tetszenek. El kell mondanom, hogy én is ilyen helyzetben érzem magam, mintha eltévedtem volna az élet sűrűjében. Nagyon keresem a helyem, hogy ki vagyok én. Amellett én is hasonló “múlttal” rendelkezem, ha érted, mire gondolok; nekem is volt “kalandom” a pszichiátriával, úgy-ahogy kimásztam belőle, de még 2 év után is tanácstalan vagyok a hogyan tovább kérdését illetően.
Igen sokirányú az érdeklődésem, de mindenbe csak belekapok, nem tudok huzamosabb ideig egyetlen témára koncentrálni. Sokszor saját magam is megijesztem ezekkel a “furcsaságokkal”, a végletes csapongásaimmal.
Engem is szoktak foglalkoztatni ilyen világjobbító gondolatok, hadd nevezzem így, ám én iszonyúan tehetetlennek érzem magam, pontosabban értelmetlennek látom a küzdelmet, reménytelen szélmalomharcnak. És igazából nem tudok elköteleződni semmi mellett sem. Úgy mondom ezt ráadásul, hogy természetvédelmi mérnök szakos hallgató vagyok. Hát ez van.
Szóval úgy érzem, hasonló cipőben járunk; s egy kis megnyugvást is ad, bevallom, látni, hogy nem csak egyedül én küszködök ilyen gondo(lato)kkal; így talán van egy kis esély arra, hogy mégsem vagyok teljesen lökött. Bár gyakran annak érzem magam, a környezetem jelzései szerint.
“It is also
interesting to notice
who it is we assassinate.
Did you ever notice who it is?
Stop to think
who it is we kill?
It’s always people
who’ve told us
to live together in harmony
and try to love one another.
Jesus. Gandhi.
Lincoln, John Kennedy,
Bobby Kennedy,
Martin Luther King,
Medgar Evers,
Malcolm X. John Lennon.
They all said, try to
live together peacefully.
Bam.
Right in the fucking head.
Apparently, we’re
not ready for that.
Yeah. That’s difficult
behavior for us.
We’re too busy sitting around
trying to think up
ways to kill each other.”
- George Carlin – Life is worth loosing
Kedves Jand!
Ma akadtam rá erre a blogra Antalffy Tibor blogján keresztül.
Amikről írsz, azokon én is keresztül mentem nagyjából az elmúlt 10-12 évben. Elolvastam két írásodat, nagyon tetszettek, a facebook-n linkeltem is, meg idéztem is belőlük ( a forrás megjelölésével:).
Gratulálok! Szerintem ne hagyd abba az írást.
Ajánlanám Neked a ‘Van élet a halál előtt? – Beszélgetések Feldmár Andrással’ című könyvet, meg egyáltalán Feldmár írásait, de ezt a kis könyvet mindenképpen! (Az LSD-vel kicsit túl sokat foglalkozott nekem, de ettől nagyon jó, amiket ír.)
(http://www.feldmarinstitute.hu/)
Örülök, hogy írsz, így tovább!
Eszter
Hello,
Feldmár András előadásait, illetve ezek leiratait ismerem, és szeretem. Feldmár mestere egyébként az az R.D. Laing volt, akire sokat hivatkozom.
Így is köszönöm az ajánlást, és hogy megtisztelsz azzal, hogy másoknak is ajánlod az írásaim.