Feloldás

2010. június 23. szerda Jand Személyes

Édesanyám segített (a legtöbbet, de mindenki másnak is köszönöm a bátorító szavakat).

Nagymamámhoz hasonlított. Hogy ő „szegény én” szerepet játszotta egész életében. Mindig kereste a szerencsétlen élethelyzeteket, hogy sajnáltathassa magát. Anyukámnak alkoholista apja mellett őt kellett támogatnia, felvennie a megmentő szerepét már gyermekkorában is. És ő ezt a szerepet játszotta tovább, olyan barátnőket talált magának, akik panaszkodtak, olyan férjet (édesapámat), akit mindig „babusgatnia” kellett.

Mamának most már túl könnyű dolga van nálunk mióta ideköltözött, anya szerint azért nézi annyira megbabonázva az árvízi híradásokat, hogy végre egy kis szerencsétlenséget lásson és jajonghasson. Valószínűleg nekem is hasonló alaptermészetem lehet, mint mamámnak, és anya próbált mindig „megmenteni”. De végsősoron csak én tudom magamat. Szerinte én is azért „keresem a világ bajait” állandóan, hogy jajonghassak. És ebben nagy igazság van. Tényleg ki kell lépnem egy önsorsrontó szerepjátszásból, amivel már többször szembe kellett néznem az életemben, de mindig visszaestem.

Ettől még a világ bajai léteznek, hogy nekem milyen rejtett pszichológiai indíttatásom volt kifejteni őket. De egyelőre az a legjobb, ha beveszem a „Lesarom tablettát”, sorra veszem és foglalkozok azzal, amik most a közvetlen teendőim. Most jöttem be a kertből, ezt megírtam, és most írok matematikát.

De még egyszer, köszönöm mindenkinek!

én

9 Responses to “Feloldás”

  • Birtalan Balázs szerint:

    András, csak hogy tudd: én a magam részéről nagyon sokat kaptam az írásaidtól. Szegényebb lenne az életem, ha kimaradtál volna belőle.

  • Pacsker szerint:

    A szülőkre nem szabad hallgatni. Még egyszer írom: a szülőkre nem szabad hallgatni! Feldmár András teljes könyve erre a bizonyíték. Meg az életem, meg a te életed is. Vannak, van egy hiedelmük, azt szeretik kivetíteni mindenre, mindent megtennének, hogy úgy viselkedj, ahogy ők fütyülnek, de ne hagyd magad visszahúzni! Meg tudjuk menteni a világot. A leszarom tablettából, a leszarom akik visszahúznak félét vedd be, nem a leszarom, hogy mik a céljaim és vágyaim félét. Igazak a céljaid, jók, nehezek, szinte kivitelezhetetlenek, de színtiszta igazság, színtiszta tudomány és ráció!

    Mikor fagyizunk és szívunk egyet ezen a nyáron a gondok vicces feltárására? :D

    • Jand szerint:

      Se fagyizni, se szívni nem igazán szokásom (bár normál cigit néha kicsit többet, néha egyáltalán nem, de erre se vagyok különösen büszke).

      Anyukámra pedig akkor nem hallgatok, ha egyszer az “édes kicsi fia” vagyok, egyszer meg csak “önsorsrontó”. Próbálom stabilabban tartani az önértékelésem, és ehhez hozzátartozik az is, hogy igenis szembenézzek a hibáimmal, de igenis legyen valamennyi önbizalmam.

      Amikor olyan játszmák leleplezéséről beszélünk és tárgyaljuk meg, amiket meg igenis meg kell beszélni, akkor hallgatok rá. Mert akkor ez pont nem arról szól, hogy belemegyünk a játszmákba, és csak elveszünk bennük, hanem megpróbálunk összetettebb módon rátekinteni a dolgokra.

  • Birtalan Balázs szerint:

    “A szülőkre nem szabad hallgatni.”

    Ez az ún. ellentétes sorskönyvnek (counter-script) a mottója, amely mellesleg az Irányító-Szabályozó Szülői énállapotból hangzik el.

    Márpedig az ellentétes sorskönyv által vezérelt élet ugyanolyan rabság, mint a sorskönyvben élés.

    Az autonómia nem ismeri a “nem szabad” tilalmát, csak a “megvizsgálom és eldöntöm, hogy mit szeretnék vele kezdeni” szuverén aktusát.

    http://www.birtalan.hu/balazs/terapia/ta.htm#ellentetessorskonyv

  • Húsvétinyuszi szerint:

    Ok…a szülőkre nem szabad…
    És itt léptem be András életébe új tényezőként:

    én a tanár…

    bocs, ha András gondja eddig azon volt, hogy mihez kezdjen a dédelgetett vágya, és az az élete mindennapi szintje között…nekem van tippem:

    igyekezzen több lábon állni!

    A javaslatom:
    igyekezzen elsődlegesen a mai, a hétköznapi teendőkre koncentrálni,
    és nagyszerű hobbiként tartsa meg az eddigi lelkesedését!

    Tanáraként:
    VÁROM A BESZÁMOLÓT,
    akár a sikerekről,
    akár a kudarcokról!!!
    (Bocs, az fantasztikus lelkesedéssel tölti el a mifélénket, hogy nagyon bíznak bennünk…a tanáraink!!!

    Ekkora bizalomnak…illik megfelelni!!!)

    “A szülőkre nem szabad hallgatni.”

    Ez az ún. ellentétes sorskönyvnek (counter-script) a mottója, amely mellesleg az Irányító-Szabályozó Szülői énállapotból hangzik el.

    Márpedig az ellentétes sorskönyv által vezérelt élet ugyanolyan rabság, mint a sorskönyvben élés.
    MEGLEHET:

    Ámde, mi van ha keresztezi az utad egy fantasztikus jó fej tanár, tanító, legyen az akár pszichológus???

    És az új, és nagy követelményeket támasztó maga módján segít bizonyítani,

    hogy Te képes vagy rá…
    csak valamiért eddig hiányzott a kihívás-bizonyság az életedből..

  • Húsvétinyuszi szerint:

    na aki keres az talál:
    tegnap nézem a tv-t és az invazív hangyákat mesélk, mint hiper-szuper lényeket:

    Óriási az újításuk:

    MINDIG-MINDEN FAJTÁRSUKAT TESÓKÉNT ÜDVÖZÖLNEK!!!!
    Származzon akár a föl másik feléről….ők befogadók…
    szia tesó!!!!

    Egyszerűen kiiktatták azt a mi látszólag elkerülhetetlen gondunkat, hogy:
    fajon belül is kell versendgeni…szerintük elég
    kooperálni!!!
    ????????????
    Erről egy süket zeneszerző dallama jut eszembe:

    jaj,
    Ez mára az európai himnusz…
    Nagy kár,

    a Föld himnusza is lehetett volna:

    TESTVÉR LÉSZEN MINDEN EMBER,
    MERRE LENGNEK SZÁRNYAID…:((((((((((((((((((((((((((((

  • ii szerint:

    szia

    én is beálltam az állandó olvasóid táborába. és persze (kicsi a világ) mesélem a pasimnak, hogy milyen totálérdekeset találtam….kérdezi, hogy ki aki írja…..akkor megnéztem a “rólam” fület, mondom neki……ja, az egy nagyon tehetséges srác, mondja olimpiai kerettag, stb… és hogy ki ismer téged……,ja, a pasim is matematikus. enyhe aspergerrel. :) )

    de ismerem több kollégáját, és minél tehetségesebb annál valószínűbb hogy probléma van vele. de ezek nem megoldhatatlan dolgok, és te amiket írsz magadról, nagyon jó úton vagy. már eleve az, hogy foglalkozol magaddal, gondolkodsz, próbálsz stratégiákat kialakítani.
    én mindig azt szoktam mondogatni, hogy az élet igazságos, ha valakibe az egyik oldalon ekkora tehetséget tölt, azt valahol megspórolja, mert az nem lenne fair, ha egy ember ennyi ajándékot kapna.

    a szülőkre való hallgatás …… nem lehetséges jó tanácsot adni. én kb. 15 évvel adott események után jöttem rá, hogy milyen módon volt mégis igaza az anyámnak-apámnak. de azt akkor nem láthattam, és nem lett volna jó csak azért kihagyni személyes tapasztalatokat, mert valaki bejósolja a kimenetelt.

    szuper hogy ennyire olvasol. bölcs tanárom mondta, hogy az irodalom kockázatmentes tapasztalás.

    sok sikert. tényleg.

    • Jand szerint:

      Hello! :)

      Szerintem matematikusok közt az “enyhe Asperger” nem túl sok plusz információ. :P Én is talán enyhén “az vagyok”, az intenzív érdeklődési köreim és e mellé valamennyi szociális nehézségeim biztos megvannak. De ez is csak egy címke, amikről gyakran nem tudom, hogy milyen szempontokból és mennyire hasznosak.

      Köszönöm a bátorítást! Az internetnek megvan az a tulajdonsága, hogy hirtelen felindulásból is tudok valamit írni, ami megmarad. Néha néhány napra tényleg még elég elveszettnek tudom érezni magam, de szerencsére már elég gyorsan kitisztulnak a dolgaim. Talán pont azért, mert voltam hosszan depressziós, képes vagyok megijedni, ha jön egy hangulati hullámvölgy, félek, hogy beleragadok. De szerencsére már nem ragadok bele. Idővel majd biztos csökken a félelmem is.

  • ii szerint:

    én nem tartom feleslegesnek ha valaki tudja magáról hogy aspergeres. persze nem akkor, ha csak afféle “operettváltozatban” tudja, és egyfajta érdekes csodabogárságnak tartja. azaz ha betegségelőnyt próbál belőle csinálni.
    az aspergerről való tudomás lehetővé teszi pl., hogy az illető a számára fontos embereknek elmondja, mert láttam már jónak induló kapcsolatot azon szétmenni, hogy a nem aspergeres fél azt gondolta, hogy a párja majd megváltozik. egy nem aspergeres könnyen tud jó modort, odafigyelést, empátiát tanulni. az aspergereseknek ez kurvára nehezen megy. ha megy egyáltalán. ismerek ilyet is olyat is.

    de van itt egy teszt pl.

    http://psziphd.fw.hu/

    ezt érdemes megcsinálni. szerintem az asperger nagyon nehéz a környezetnek. (persze az aspergeresnek is) és pont azért, mert nagyon hasonlít egy normálishoz egy aspergeres, de pont olyan területeken vannak a meghibásodásai amivel fájdalmat lehet okozni. ha valaki nem tud a problémától lehet hogy nem érti meg, azonos elvárással viseltetik, ……..szóval én nem tartom bajnak, ha tudja egy ép értelmű viselkedészavaros, hogy mi a baja. lehet dolgozni a javításon pl. vannak módszerek, gyakorlatok. ahogy a depressziót is sokminden javíhatja.

    az önismeret, önfejlesztés szerintem állatira megéri. gyakran látható hogy ezek hiánya megállít jól induló karriert, magánéletet, stb…..


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé)

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Spam protection by WP Captcha-Free

Powered by WordPress and NatureFox.