A bakonyi táborban sajnos nem figyelhettem kellően a higiéniára, elkaptam valami hasmenéses bacit. Így a Nyári Egyetemet sajnos ki kellett hagynom. 
Erről most csak így röviden, de már talpon vagyok, és még a héten eljutok szerintem oda, hogy beszámolót írjak.
Többen unszoltak már egy ideje, így ma reggel létrehoztam egy Facebook profilt magamnak, bár nem vagyok nagyon elragadtatva a dologtól. De majd kitapasztalom lassacskán, hogy jobban segíthet-e több emberrel jobban tartani a kapcsolatot, mint az iWiW. Eddig is kaptam találatokat a blagomra a Facebook-ról, most kiraktam a tetszik gombot, erről is megnézem, hogy jó-e valamire.
Amiről viszont tudom, hogy jó valamire, az a személyes összejövetel hasonlóan lelkesen gondolkodó emberekkel. Két nyári táborra is megyek júliusban, bár az utolsó pillanatokban jelentkeztem mindkettőre. Az első a Reclaim the Fields (kb: szerezzük vissza a tájat) nemzetközi mozgalom magyar csapatának tábora: Földkelte. A következő héten pedig a Védegylet és az Ökopolitikai Műhely szervezte Nyári Egyetem lesz, ahova Zsanival együtt megyünk.
A jelentkezési határidők már lejártak, bár ha nagyon megtetszik valamelyik, talán még érdeklődhetsz. Ha pedig jelen leszel valamelyiken, előre is üdvözöllek! 
Mindenkinek boldogságban, gondolatokban, lelkesedésből végzett tevékenységekben gazdag nyarat kívánok! Amikor itthon leszek, persze fordítok majd időt az élményeim és gondolataim megosztására.
Szendi Gábornak köszönhetően sok új érdeklődő találhat ide hozzám.
Vigyázat, amikről írok, általában elég „meredek” témák, és soha nem állítom, hogy bármiben is teljesen letisztult képet tudnék nyújtani. A konstruktív kritikákat nagy örömmel fogadom.
Két hosszú írásomat kiemelném. Az első a „paleolit életmód” lehetséges csodáiról szól, a táplálkozáson messze túlmenőleg, egy „paleolit életszemlélet”, főként Jean Liedloff könyve nyomán, de más antropológusok tapasztalatait is felhasználva: Az elveszett boldogság nyomában.
A másik a legfrissebb hosszú esszém, amely még így is hiányosnak tűnhet, mivel annyiféle témát próbáltam összekapcsolni. Az emberiség jövőjének nagy kérdéseiről írok, nem épp „techno-optimista”, de nagyon is „ember-optimista” szempontból: Csodavárás vagy kétségbeesés helyett.
