Masreszt az ehinsegek, jarvanyok es katasztrofakban meghalt emberek szama meg az eroszakos halaloknal is sokkal drasztikusabban csokkent.

Az a baj, hogy tulsagosan az erzelmeidre epitesz a tenyek helyett.

Ajanlom peldaul ezt az oldalt, hogy milyen tendenciak tortennek valojaban a vilagban:
http://www.gapminder.org/
Latvanyos statisztikak mindenrol, amit csak el lehet kepzelni.

Pinker a beszédében nem foglalkozik az erőszak definiálásával. Alapul veszi, hogy az erőszak csak az ember ember ellen elkövetett közvetlen cselekedet lehet, akár személyes indíttatásból, akár háborúban. A tömeges éhezések, járványok, “természeti” katasztrófák: nem erőszak. Pedig a közvetlen háborúkat gyakran helyettesítő gazdasági szankciók és teljes országok vagy népcsoportok életének ellehetetlenítése sokkal több áldozatot követel, mint a közvetlen háborúk. A közlekedési, tájgazdálkodási, ipari módszereink még sokkal többet. És az eddig félresöpört hatások a jövőben egyre csak erősödhetnek.

Kevés olyan törzsi nép van, akikről olyan beszámolóink lennének, akik felé a civilizáltak nem kapásból erőszakkal fordultak. Akár közvetett erőszakkal, ha egy kontinens egyik felének népeire olyan nyomást gyakorolnak, amely által arrébb kell vándorolniuk, ez olyan láncreakciót okozhat, ami a törzsi háborúkat is felerősítheti olyan helyeken, ahol még semmit sem tudtak a gyarmatosítókról. Ez a “tudományos módszer” paradoxona, amely sok más területen is előfordulhat: vannak olyan esetek, amikor minél többet vizsgálódunk, annál torzítottabb képet kaphatunk.

Persze, voltak köztük erőszakosak, nagyon is. Ez azonban egy népességkorlátozó tényező volt. Mi a nagyobb erőszak: a többé-kevésbé folyamatos, de “fenntartható” törzsi háborúk (azaz soha nem irtják ki teljesen egymást, vagy teszik lakhatatlanná a közös területeiket), vagy egy olyan rendszer, amiben a láthatatlan erőszak által az közvetlen formáit visszaszorítják, de az egész rendszer működése bizony komolyan veszélyeztetheti akár az egész emberiség fennmaradását is? Egy biztos, ennek a kérdésnek a megvitatásában nem igazán segít semmilyen statisztika. Ha ettől szükségszerűen “áltudományos”, hát vállalom.

Még az erőszak problémájának “megoldását” is segítette a kőolaj, és egyéb fosszilis energiák. Nincs szükség (nyíltan) rabszolgákra, ha van egy csomó “energia-rabszolgánk”, tehát gépek végzik a munkát. Ez egy olyan kérdéskör, amiről már sokkal hosszabban is írtam. A jelenlegi fejlődés azonban nem csak technológiai, hanem társadalmi oldaláról is, könnyen lehet, hogy nagyrészt csak illúzió.

Szendi Gábor bátran szembeszáll néhány olyan paradigmával, ami által könnyen lehet, hogy zsákutcába jutottunk. Mert zsákutcák igenis lehetségesek, ha a legtöbben mindig csak azt a kérdést teszik fel, hogy “hogyan tudnánk ezt még jobban csinálni?”, pl “még jobb” antidepresszánsokat. Sok gyógyszergyár azzal reklámozza magát, hogy ez egy különösen fontos kérdés, mivel a depresszió lassan az első számú “népbetegséggé” léphet elő. De hogy pontosan miért lehet ez, miközben egyre több “depresszió-gyógyszerünk” van, az bizony egy nagyon is messzire vezető kérdés. És nem biztos, hogy az oly gyakran ipari érdekek által vezérelt “tudomány” útján elindulva lehet megközelíteni.

http://www.ted.com/talks/steven_pinker_on_the_myth_of_violence.html

Szendi Gabor pedig egy sarlatan, valos tenyeket kever a legsotetebb altudomannyal szamos temaban, amihez lovese sincs.

Most nem vagyok otthon, más gépéről írok, majd holnap utánanézek ennek az facebookos dolognak. Még nincs facebook profilom, de talán csinálok, az “ügy érdekében”.