Joanna Macy előadása

2011. május 4. szerda Jand Világ

! Ez a bejegyzés 2 évnél régebbi. Tartalmával nem feltétlenül értek egészében egyet, és előfordulhat, hogy további hozzászólásokra nem válaszolok.

Feliratoztam Joanna Macy a kaliforniai Bioneers konferencián 2009-ben tartott előadását. (25 perc hosszú.)

Azonban, mielőtt megtekintenéd, arra kérlek, próbáld beleélni magad a helyzetbe: több ezren gyűltök össze a konferenciára. Vannak köztetek aktivisták, kutatók, művészek, tanárok, de leginkább csak csupa-csupa olyan ember, akik közös világunkért dolgoznak. Előadó jön előadó után, és az élővilág és társadalmunk olyan problémáival szembesítenek, amelyekbe eddig talán bele se mertél gondolni. Rengetegen hozzák a pusztulás és az apátia híreit.

Ebbe a légkörbe kell beleélned magad, hogy átérezd: Joanna beszéde nem üres hatásvadászat. Nem arról szól, hogy rád erőltesse: aggódj közös világunkért, hanem olyanoknak szól, akik máris aggódnak, de ez az aggodalom néha bénítóan hat rájuk. Mindannyiótokban talán ott a kimondatlan kétség: mit ér összegyűlni még egy konferenciára, mikor a gondok ennyire széleskörűek? E kétség elhessegetésére talán kerestek egy reménysugarat, amibe kapaszkodhattok, de ez a remény oly törékeny.

Joanna valami mást ajánl a reményekbe kapaszkodás, vagy a reménytelenségbe fulladás helyett. Előadásában nem jópofizik, inkább egy egyszemélyes pszichodrámát rendez, amire titeket is meghív. Kerüljünk tisztába azzal, hogy mit is jelenthet a világunk iránt érzett fájdalom és aggodalom, és ez milyen erőt adhat!

(A videókhoz választhatsz magyar feliratot.)


 

 

előadásJoanna Macyökopszichológia

2 hozzászólás to “Joanna Macy előadása”

  • JSBach szerint:

    Nem nagyon kommentált ide senki, pedig nem kis munka lehetett a feliratozás; én köszönöm 🙂 Tényleg nagyon hasznos, mert bár tudok angolul, a hallás utáni szövegértés nem az erősségem.

    A hölgy nagyon szimpatikus, igaz nagyon sok újat nem mondott, de valóban ért a lelkesítéshez.

  • Csizi szerint:

    Nekem mondott újakat! Nagyon fontos, hogy legyen lelkesedés és hit abban, hogy megmenthetjük a bolygónkat.
    Én nagyon sokszor azért kedvetlenedem el, mert kilátástalannak érzem az egészet. Ugyan, minek is vesződök én azzal, hogy biológiailag lebomló öblítőre vadásszak és megvegyem drágábban, mint a simát, ha egyszer a többi hatmilliárdkilencszázkilnecvenkilencmilliókilenszázkilencvenkilencezerkilencszázkilencvenkilenc ember tojik rá. Aztán ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy ez egyáltalán nem így van, egyre hangosabbak vagyunk “mi” is és csak úgy lehet, ha vadászom az ilyesmire továbbra is. És legfőképp ha hiszek benne.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Powered by WordPress and NatureFox.