Vegyes zöldség 2

2011. november 7. hétfő Jand Töredék

Egy elképzelés: a világon bármi becserélhető bármire, vagy ha mégse, akkor legalábbis így kellene, hogy legyen.

Ez csak egy elképzelés.

De nézd: ha elhitetjük (majdnem) mindenkivel, hogy ez működhet, hacsak közben fémkorongokat és papírfecniket adogatunk egymásnak, végül úgy tűnhet: igaz. És aki ezt kétségbe vonná, az veszélyes szentségtörő, mivel a dolog működésének a legfőbb nyitja épp a benne való hit.

Végül még a Föld élővilágát és az emberi faj létfeltételeit is egyre inkább becseréljük számokra, miközben azon rimánkodunk, hogy jaj, nehogy összedőljön a gazdaság, nehogy kiderüljön: ezeket a számokat talán mégse lehet visszacserélni bármire.

***

A világon a legtöbb emberi zűrt az okozza, ha előbb túlegyszerűsítjük, utána túlbonyolítjuk a dolgokat. A pénz egy példa.

Elvileg arra jó, hogy egyszerűbbé tegye a kereskedelmet. De egyetlen puszta alapötlet – legyenek a dolgok becserélhetőek számokra (amelynek persze valamilyen fizikai alakjuk, jelképük is van), majd a számok visszacserélhetőek dolgokra – egymagában a gyakorlathoz kevés. Így idővel a szabályrendszer egyre és egyre bonyolultabbá vált. És még olyan esetekre is kötelezővé vált, ahol valójában semmit sem egyszerűsít, sőt!

Végül nagyokosnak tekintjük, és tisztelettel övezzük azt, aki ezt a szabályrendszert átlátja, és képes jól profitálni belőle. Ha meg „dülöngél a gazdaság”, rájuk lehet kenni.

Könnyebb út bűnbakokat keresni, mert roppant ijesztő lehet a gondolat, hogy veszélyes túlegyszerűsítésekre alapul egész civilizációnk sok gondolatköre, és nagyon eltévelyedtünk így a falainkon kívüli valóságtól. Inkább gabalyítanánk csak mindig tovább a gordiuszi csomót, mert minden „normális ember” ezt teszi.

***

De jó dolgunk van, ha minden problémára ilyen gyorsan rávághatjuk a választ: nincs elég pénz, rossz helyre megy a pénz! Mindenki bólogat, és tódulnak az ötletek, hogyan lehetne jobb. Persze semmi se lesz jobb. Kicsit talán máshogy tologatjuk a dolgokat, de hogy-hogy nem, nagyrészt még mindig ugyanaz a probléma.

De jó dolgunk van, ha bátran hihetjük, hogy mindent egyetlen mércével lehet mérni! Meg lehet spórolni azt, hogy egy olyan társadalmat építgessünk, amiben értelmesen és bölcsen tudunk viszonyulni egymáshoz és a nem-emberi világhoz. Azt mondjuk: értsen mindenki a pénz nyelvén, és ez elég lesz.

***

– Te nem a valós világban élsz.

– Tudok én figyelni a szélre, a fákra, a kövekre, az emberekre, itt és most rád.

– Te csak ábrándozol! Ha ilyeneket mondasz a pénzről, akkor nem a valós világban élsz!

– Én a civilizáció furcsa idiotizmusát lélekben kívülről figyelem, ennyi az egész.

– De elfogadsz és költesz is pénzt! Nem osztogatod el mindened! Álszent vagy!

– Az előbb még az volt a baj, hogy nem istenítem a pénz fogalmát, most meg már az, hogy nem utasítom el teljesen?

***

Ezópusz régi meséjének egy változata egy erdélyi mesekönyvből:

A róka híres nyalánk-falánk, nemcsak galamb- és csirkesültre feni a fogát, hanem még az édes szőlőt is nagyon szereti. Egyszer egy kerítés mellett ballagott, és észrevette, hogy pompás, érett szőlőgerezdek csüngenek le róla.

– Ahá! – szólt – éppen jókor jöttem ide, mert nagyon éhes vagyok.

De amint a fürtökhöz akar nyúlni, látja, hogy igen magasan vannak. Ágaskodott, kapaszkodott feléjük, mert nagyon csábították a szép fürtök, de hiába. Hasztalan volt minden ágaskodás-kapaszkodás; hiába ugrott fel egészen a fürtökig, és tátogott nagyokat, mert az utolsó pillanatban mindig visszabukott. A sok hiábavaló erőlködés felmérgesítette a rókát, szidni kezdte a fürtöket, amelyek pedig őt nem bántották, és dühösen ezt mondta:

– Nekem bizony nem kell ez a savanyú szőlő! Könnyen le tudnám szedni, de még éretlen, és csak összehúzza az ember száját. Inkább hazamegyek, és valami jót falatozok otthon.

Akik azonban ezt hallották, csak kinevették, mert a nyalánk-falánk róka ezúttal jól megjárta.

– A komának savanyú a szőlő – mondották. – De ne higgyetek neki, mert őkelme nagy hazug.

***

Ha nem lenne félretett pénzem, akkor most megosztott gondolataimért talán a mesebeli rókának néznének. Ha van, akkor álszentnek. Értem én, csak leszarom.

***

Az emberek gyakran hajlamosak túlbecsülni a gondolatok és szemléletek terjedési sebességét a kultúrában. Ez két további túlkapást szül:

A nekik tetsző gondolatokat hevesen próbálják nyomatni, de így leginkább csak úgy érzik, mintha a falnak beszélnének. Talán jól is érzik! De a falat hibáztatják.

A nekik nem tetsző gondolatokat hevesen próbálják ellenezni, mintha az „őrt állásuk” nélkül azok rögtön teljesen megmérgeznék a kultúránk.

Ez sajnos jó nagy ordibáláshoz és csörömpöléshez tud vezetni.

***

Ha mindenki csak ordibál és csörömpöl körülötted, kezdj el énekelni. Talán páran lejjebb veszik a hangjukat. Meglepetésükben vagy meghatódottságukban – mindegy! Talán ennyi elég.

***

– Egy fecske nem csinál nyarat. Attól még valamikor megérkezik az első.

– Nem te vagy az első.

– Nem is mondtam ilyet.

– De még nincs nyár. Tehát nem is lesz! És a fecskéket lelövik!

– Majd jön másik.

pénz