Vegyes zöldség

2011. november 4. péntek Jand Töredék

! Ez a bejegyzés 2 évnél régebbi. Tartalmával nem feltétlenül értek egészében egyet, és előfordulhat, hogy további hozzászólásokra nem válaszolok.

Okosság: képes vagy megmagyarázni, hogy amit gondolsz, miért igaz.

Bölcsesség: bármikor, bármikor készen állsz leállni a magyarázkodással.

***

Bumm! Jaj, fejjel nekimentem a falnak! Ugyan már, csak nem lehettem ennyire hülye! Biztos jó okom volt rá! Várj, megmagyarázom! […] Na látod! Bumm!

– Ne magyarázkodj annyit, se másnak, se magadnak! Eleinte szokatlan érzés lesz biztos, nem is érted majd talán, hogy mitől érzed magad olyan furcsán. Aztán rájössz: nem fáj a fejed!

***

Talán bölcsességről írok, de nem mondanám magam bölcs embernek. Bolond lennék! Még végül valaki jobban megbízna bennem a kelleténél. Aztán csalódna „bennem” – nem bennem, hanem a fantáziában, amit a fejében rólam kiépített.

Az írás meg csak írás. Ne higgy szavaimnak, láss magad!

***

Aki ragaszkodik ahhoz, hogy őt bizony nem lehet befolyásolni, mert ő szabad ember, az nem igazán szabad. Önmagát láncolja le. Állandóan kijelenti magában és másoknak: „engem bizony ez meg az tesz boldoggá, ez vagyok én, és kész”. Fontosabb neki, hogy állandóan bizonygassa másoknak a „szabadságát”, mint hogy tényleg szabadon érezze magát. Valójában fél a szabadságtól, fél attól, hogy ha mások „következetlenségen” kapnák őt, akkor bolondnak néznék, és így nem teljesítenék kellően a további kívánságait. Ezzel a fajta „boldogságkereséssel” az emberek sajnos nagy károkat képesek okozni maguknak, másoknak, bolygónk egész élővilágának.

Aki tényleg szabadon érzi magát, az szinte bármilyen élethelyzetben képes meglelni a boldogságát. De amiben mégse, még az se zavarja nagyon. Nem ragaszkodik a csomó aprósághoz, amelyet mások oly nagynak és fontosnak képesek fantáziálni. Ettől még nem lesz belőle állandóan meditáló szerzetes, de nem vesz magára semmilyen más sztereotípiát se. Kiélvezi az életet, mégis képes boldogan és könnyedén alkalmazkodó és adakozó is lenni, mert miért ne? Mások talán gyenge akaratúnak tartják, de nem látják, hogy az a fajta „akaratosság” amit oly nagyra tartanak, leginkább csak arra jó, hogy törjünk-zúzzunk magunk körül. Megint mások makacsnak nevezik, csak mert őt nem tudják úgy rángatni a kedvenc logikai-érzelmi módszereikkel, ahogy valaki mást. Egy szabad ember tisztában van azzal, hogy felesleges mások véleménye ellen küzdeni, bármiről is legyen szó.

***

A lelki szabadságnak semmi köze a politikaihoz. Lelkileg egy rabszolga is lehet szabad, és egy király rab. Felesleges összehasonlítgatni őket, hogy melyik a fontosabb. Más ügyek.

***

Készülj fel arra, és fogadd el, hogy ha valaki nem tud téged beskatulyázni a saját elképzelései szerint, az talán bolondnak néz. Vagy talán zseninek. Ez is lehet idegesítő, de csak ha felveszed.

***

– Kultúránk mániákus módon szeret mindent méregetni és összehasonlítgatni. Szerintem, ha ebből jócskán visszavennénk, jobban járnánk.

– Na igen, de akkor honnan tudnánk, hogy tényleg jobban járunk?

– Miért fontosabb, hogy „jobban” legyünk, mint hogy jól? Ez a világ legnagyobb bolondsága, sose vezethet el oda, hogy bármikor is tényleg elégedettek és jól legyünk.

– Te is pont arról beszélsz, hogy jobban is lehetnénk!

– Igen, és közben jól érzem magam, kösz szépen!

***

Sok ember egyszerűen nem hajlandó elhinni, hogy lehet higgadtan is kritizálni. Két doboz létezik az agyukban: a nyafogás és a bólogatás. Nem akarnak helyet csinálni egy harmadiknak, mert az roppant kényelmetlen.

***

A világon a legtöbb emberi zűrt az okozza, ha előbb túlegyszerűsítjük, utána túlbonyolítjuk a dolgokat.

Mondhatnád, hogy ez az állításom is túlegyszerűsítés. Persze, hogy az. Minden egyes kimondott vagy leírt mondat túlegyszerűsítés, hiszen az csak a valóság egy picinyke darabkája. Ezzel szerintem nincs is semmi gond. A zűrök ott kezdődnek, ha ragaszkodunk hozzá, hogy a túlegyszerűsítéseink minél nagyobb részben lefedjék a valóságot, így elkezdjük bonyolítani őket. Végül olyannyira meghamisítjuk a saját valóságunk, hogy bár „igazunk lesz” a saját burkunkban, a saját mércéink szerint, de ez bizony nem jár feltétlenül együtt se a boldogsággal, se a bölcsességgel, se a jósággal, se bármivel.

A világon a legtöbb emberi zűrt az okozza, ha fontosabbá válik, hogy igazunk legyen, annál, hogy szépen éljünk, vagy akár még annál is, hogy éljünk egyáltalán.

3 hozzászólás to “Vegyes zöldség”

  • Csizi szerint:

    “Sok ember egyszerűen nem hajlandó elhinni, hogy lehet higgadtan is kritizálni.”
    Na igen! Újra és újra belefutok abba, hogy pl. valamilyen fórumon leírom, hogy az ott uralkodó nézettel nem értek egyet. Ilyenkor észérvekkel meg is indokolom, hogy miért. Semmi személyes nincsen benne és semmi indulat. Mégis mindig földbe vagyok döngölve (hogy finoman fogalmazzak). Elfogadható érvek általában nem jönnek válaszul, csak jól elküldenek valahova, többnyire meglehetősen sértő formában.
    Miért nem lehet vitatkozni valamiről? Miért nem lehet érveket ütköztetni pro és kontra, anélkül, hogy egymás anyukáját belekevernénk a dologba?
    Én mindig azt hiszem az ilyen miniháborúk elején, hogy szemeket fogok nyitogatni, gondolatokat fogok ébresztgetni. Hát nem…
    Az emberek foggal-körömmel ragaszkodnak a meggyőződéseikhez, amelyeket általában nem is ők találnak ki, hanem készen kapják valakitől, vagy valamilyen eszmerendszertől.

    • Jand szerint:

      Jézus nagyszerűen megfogalmazta a békésebb utat: „Akinek van füle, hallja!”
      Ha úgy érzed, süket fülekre találsz, egyszerűen ne fuss neki a falnak. Tapasztalataim szerint senkire nem az van legnagyobb hatással, amit akárhogy magyarázgatnak neki, hanem amit teljesen természetesnek vesznek körülötte. Te sem úgy tudsz a legnagyobb hatással lenni, ha magyarázgatsz, hanem ha teljesen természetesnek veszel dolgokat, akár egy olyan lelki békét is, amit mások körülötted nem vennének természetesnek, mert leginkább csak azzal vannak elfoglalva, hogy kimagyarázgassák saját lelki zűrjeiket és kis háborúikat. Önmaguk számára muszájból néznek téged hülyének, hogy fenntarthassák a falaikat.
      Persze csak ismétlem magam, pont erről szól az egész bejegyzésem, bár más szavakkal. Egyetlen mondatot reagáltál le, szavaid alapján tehát „csukott füllel”. Ettől még nem vagy hülye! 🙂 Mindenkivel megesik, erre hipnotizál minket a mai állandóan harsogó társadalom. De semmi baj!
      Ez van: én írásban nem tudhatom, hogy most nálad a „falnak megyek” vagy „nyitott kapukat döngetek”. Rajtad múlik.

      • Csizi szerint:

        Az utóbbi. 🙂 Nem hiszem, hogy csukott füllel olvastalak volna, egyszerűen megörültem annak a mondatnak. Pont jókor talált meg. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennék tisztában azzal, amit válaszoltál rá, csak mindig elfelejtem. Meg nem is fogalmaztam meg magamban, úgyhogy köszönöm, hogy megtetted. Őszintén szívmelengető. 😉


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Powered by WordPress and NatureFox.