Üdv újra

2013. június 19. szerda Jand SzemélyesVilág

! Ez a bejegyzés 2 évnél régebbi. Tartalmával nem feltétlenül értek egészében egyet, és előfordulhat, hogy további hozzászólásokra nem válaszolok.

Hosszú idő után folytatom a blagot. Amikor pihenőt vettem, terveimmel egy könyv írását céloztam meg, de ez messze elhamarkodott volt. Mindig csak újradolgoztam a vázlataimat, mivel nem tudtam igazán megforgatni, visszajelzéseket kapni arról, hogy másnak mit adhatok azzal, amin dolgozok. Ezután egy szoftverfejlesztői projektmunkám majd munkahelyem eléggé lekötött illetve leköt. Talán most jutottam el oda, hogy mégis írnom kell ide is, nem bírom már tovább magamban tartani jópár gondolatot és témát. 😛

Amiről mesélni akarok, az szokásom szerint elég komplex. De most igyekszem letördelni sokkal emészthetőbb falatokra, és mindig vázolni előre, hogy merre próbálok tartani, nem csak tervezgetni és csattanónak meghagyni egy csomó gondolatot. Utóbbiba már belebuktam párszor: a csattanóim gyülekeztek töredékes dokumentumokban, csak a felvezetést nem tudtam saját igényeimnek megfelelően megírni.

A témáim leginkább filozófiaiak, de igyekszem követhetően felépíteni. 🙂 Ehhez viszont segítségül hívlak benneteket, kedves olvasóim, talán kisebb falatokra könnyebben lehet reagálni. Régen gyakran kitettem a lelkemet egy-egy hosszabb esszé megírása közben, és bár a visszajelzéseknek nagyon örültem, rá kellett jönnöm, hogy túl nagy ívű témákkal nagyobb részt csak monológot folytathatok, mert túl nehéz becsatlakozni.

***

A filozófia feladatának számomra eddigi legszebb kijelölését Erazim Kohák The Embers and the Stars című könyvében olvastam. Az egész könyv központi motívuma az este az erdőszélen, a parázsló tűz mellett és a csillagok alatt. Mit lehet ebből a varázslatos életképből átemelni a mindennapi, akár városi életbe?

Két világ közt kell mozogni ehhez, az egyik a techné: a nappali tudatunk, a célirányú tevékenykedés, a munka. Itt mindent felosztunk részekre, kategorizálunk, szabályokat alkotunk és alkalmazunk. Része ennek természetesen ipari techológiáink használata és építése, fejlesztése, javítása, de tágabban minden más is, amit összehangoltan vagy konzisztesen vagy precízen kell végeznünk. Szükségünk van minderre, mert percről percre eligazít, struktúrát ad, leegyszerűsít. A másik világ a poézis: az este a parazsak mellett, a csillagok alatt. Itt minden egybefolyik, átjárható, szabadon csapongó. Ez minden művészet, minden lelkiség mély gyökere. Szükségünk van rá, mert egész életünket is képes eligazítani, víziókat ad, kitágítja a látószögünk. E kettőre együtt van szükségünk, mert csak a szeretet képes értelmet adni a munkának, és csak a munka képes tevékennyé, így valódivá tenni a szeretetet.

A filozófia igazi mély feladata tehát az, hogy ezt a két világot próbálja áthidalni. A költészetnél így technikaibb, a technikánál költőibb. Nagy szükségünk van erre a hídra, különben mindkét elvont világ megsínyli, és természetesen a valós emberi és több-mint-emberi világ is. Amint látjuk.

***

Adok hát némi ízelítőt abból, hogy milyen kérdések felé igyekszem mozogni a blagon a közeljövőben. Előbb nézzük a technikai oldalról. Descartes dualista filozófiája talán máig egy sarokpontja az európai, és jelentős részt a globális kultúrának, egészen mindennapi szinten is. A tapasztalati létünket oly gyakran szubjektív és objektív, külső és belső „világokra” bontjuk. Így gondolkodunk, és így mesélünk a tapasztalatainkról.

Mi ezzel a probléma? Hiszen alapjában véve egy magától értetődő felosztásnak tűnik ez, amivel jól ki tudjuk fejezni saját és közös dolgainkat. Mégis, nem nyilvánvaló, de komoly hiányosságai is vannak. (A félreértések elkerülése végett: nem leszámolni akarok a szubjektivitás és objektivitás fogalmaival, hanem megforgatni őket párszor addig, amíg átértékelődnek, rá tudok mutatni hátultütőikre, és a köztük lévő kitöltendő résre.)

Két szélsőséges (így persze elég abszurd) filozófiai álláspont is lehetséges a témában, az egyik a szolipszizmus: az az elképzelés, hogy csak az én egyéni tudatom a valós, a teljes tapasztalatom, és minden más csak annak szüleménye. Logikailag cáfolhatatlan ez az álláspont, hiába jössz velem szembe és mondod „hahó, én is itt vagyok”, ha az egész tapasztalatomat erről elvetem (és benne téged is), mint tőlem független létezőt. Gyakorlati szempontból nagy valószínűséggel mégse túl sikeres filozófia ez, pl. ha az ember barátokat is szeretne.

A másik véglet a (gyakran materialista és utilitárius) objektivizmus, az az álláspont, hogy csak a fizikailag mérhető mennyiségek, és felismerhető törvényszerűségek irányítják az egész világot, a tapasztalat maga az agyunk által „előállított” illúzió. Ebben a végletben is meg lehet alkotni egy zárt logikai rendszert, ami hasonlóan támadhatatlan, de talán látszik, hogy ez is ugyanúgy könnyen adhat teret az érzéketlenségnek.

Az értelmes középutat jól megfogalmazni egyáltalán nem könnyű, és nem árt hozzá némi filozófiai fogalomrendszer és fokozatos felépítés. De nem lehet, hogy mindez csak felesleges szócséplés? Hiszen akármit is „okoskodunk” minderről, úgy tűnhet, hogy a valós életben a másokkal való szemtől szembeni érintkezést, valamint a tapasztalataink milyenségét nem befolyásolja, hogy ennyire elvont módban mint tudunk megfogalmazni a témáról. Én viszont úgy gondolom, hogy az analitikus filozófia egy gyakori tévedése az, hogy a felvetett kérdéseket mereven megválaszolandónak és feltérképezendőnek tekinti, és nem (vagy csak kevéssé) veszi figyelembe, hogy a „válasz” esetleg nem csak egy zárt formula, hanem egy folyamat, ami megváltoztatja a kérdést, sőt a kérdezőt. (Az európai kontinentális filozófiai hagyomány követői általában odafigyelnek erre, bár gyakran elég kacifántos köntösbe bújtatják, így érveléseik nem túl közkeletűek.)

Szóval szerintem nagyon is tud hatni a gyakorlati és a közvetlen tapasztalati szintre is az, ha egy jól kigondolt és gondozott szemléletet ápolunk e témában. Mert hogyan is fogjuk fel igazán azt, hogy ha van előttünk egy Másik Ember (vagy Élőlény), akinek szintén van tapasztalata, amit mi nem tapasztalunk, de tudjuk, hogy ő tapasztal minket, de nem tapasztalja a mi tapasztalatunk. (Ez egy nagyon Laing-es mondat lett…) Ismét, ez nyilvánvalónak tűnhet, de az empátiánk sekélysége vagy mélysége, és életünk gazdagsága a tét.

***

Mindehhez persze az irodalmat sem árt segítségül hívnunk. Hiszen egy regény olvasója a képzeletében élethelyzetek sokaságát tapasztalhatja meg (a fantázia is egy tapasztalati mód, képes majdnem ugyanúgy hatni ránk, mint a valóság), ráadásul akár egyszerre több oldalról is, megértve megannyi belső világ összefonódását. Egy vers olyan erővel képes megvillantani nem csak egy élményt magát, hanem a világ felé fordulás egy módját, ami a legerősebb kifejező erő, amire az emberi nyelv képes.

A kérdés az, hogy az így megedzett képzelőerőnket képesek vagyunk-e segítségül hívni, és autentikusan felhasználni társas és társadalmi mindennapi ügyeink megálmodásához, megtervezéséhez, intézéséhez is? Sajnos a mai társadalmi berendezkedésben a válasz gyakrabban húz a „nem” felé. Úgy is állunk hát hozzá az irodalomhoz, hogy „szép-szép, de végsősoron haszontalan”.

Volt egy fontos irodalmi mozgalom, ami legegyszerűbben talán az ezen elképzelés és helyzet elleni kreatív lázadásnak tekinthető, és a huszadik század világkultúráját tekintve is meghatározó hatású: a Romantika. A szó a köztudatban mégis leginkább csak kisbetűs változatban: az ábrándozás és a szerelmi játékosság értelmében él. És egy társadalmi gondolkodóra azt mondani, hogy „romantikus”, szinte egyértelműen negatív jelzőnek számít, a „nem komolyanvehető” szinonimája.

De mik is a Romantika fő felismerései és elképzelései, ami miatt így le lett írva? (A listához a fő ihletet Curtis White The Science Delusion című könyve adta.)

A fő felismerés talán az, hogy a kultúránk elidegenítő, az objektivizált kapcsolatok és technológia által: az emberek könnyedén nem gondoznak mély kapcsolatot másokkal, a tágabb emberi és több-mint-emberi világgal, és saját érzelmeikkel, testükkel. Az elidegenedés felismerése és kreatív feldolgozása lehet az egyetlen gyógyír, egy olyan kultúra-kritika, amely egyszerre fájdalmas és felszabadító. Ennek egy fő eszköze a dialektika: az a filozófiai hozzáállás, amely egyszerre képes szembenézni adott helyzetekkel és elképzelésekkel és ellenpólusukkal is, keresve a dolog meghaladását.

Talán Nietzsche mondta ki először igazán elemi erővel, hogy a legteljesebb emberi cél: azokká váljunk, akik igazán vagyunk. Mára ez sokfelé visszhangzik, de komolyan vesszük-e tényleg az önfeltalálás „parancsát”? És nem csak képmutatás-e már ilyesmit hangoztatni, hiszen a dolgozói-fogyasztói kultúra messze a legtöbb embernek ezt üzeni: a munkában legyél szervilis, és a fogyasztásban majd feltalálhatod magad. Ezt szerintem messze többségünk el is fogadja, belátjuk, hogy „így reális.” Talán sokunk filozofikusabb óráiban (például ha egy este az erdőszélen kizökken a televízió és óriásplakátok által közvetített szimbolikus világból) érzi, hogy valami mégis bűzlik. Mégis „józanabb” pillanatainkban inkább ráhagyjuk, hogy ha így megy, akkor biztos csak így működhet, minden más lehetőség „csak romantikus képzelődés”. Különcnek számít, aki ennél merészebben találja fel a saját életét.

Vannak pár dolog, amelyeket a Romantika csapdáinak nevezhetünk: nem vezet mindez érzelgősséghez, anti-intellektualizmushoz, depresszióhoz, valóságtagadáshoz? De valójában szerintem a veszélyes csak az, ha megfeledkezünk a középutakról: van olyan, hogy egészséges empátia és törődés, sőt egészséges abszurditás, egészséges melankólia, egészséges fantázia. Csak ehhez inkább pl. Schillert érdemesebb olvasni, mint Rousseaut. És én rengeteget tanultam még a Romantika szellemi hagyományát mesterien továbbvivő két nagy kedvenc huszadik századi szatirikus és tragikomikus írómtól, George Orwell és Kurt Vonnegut regényeiből. És sajnos-sajnos messze nem látom eléggé, hogy az ő munkájuk kellő mély megértést és valódi változást érne el. Részben talán azért, mert szerintem a mai irodalomoktatás általános gyakorlata hatásában messze a legtöbb esetben az irodalom elleni védőoltásnak tekinthető (más tantárgyakkal is történik persze hasonló). Leginkább csak azokon nem fog, akik már korán elkapták a „vírust”. 😛

***

Lesz dolgom itt a blagon. 🙂 Szálljatok be mellém bátran!

filozófiairodalomRomantika

11 hozzászólás to “Üdv újra”

  • Piszkos szerint:

    Szia!

    Bár a filozofáláshoz nem érzem magam elég erősnek, de nagyon örülök, hogy újra itt vagy, nagy hatással voltak rám az itteniek, főleg azok a fordítások, amik a környezetünkhöz fűződő érzéseinkről írtak. Várom az új gondolataid!

    Üdv: Piszkos

    • Jand szerint:

      Szia, és köszi, örülök minden ilyen bíztatásnak! Mostanában tényleg nagyon elfoglalt voltam, két hónapja Pesten dolgozom, és sok egyéb teendőm is volt. Már írok további bejegyzéseket (igen, több csírát egyszerre kezdtem növeszteni), de épp egyik sem érett még be, de talán hamarosan. 🙂

    • Taking a safe place and then opt for a few “secrets” to saving money has never been in the long run? Can they truly need to start withyou owe enough money, they couldn’t afford it. Once you have a clear idea about the possibility of getting information, you will also need to check out rates among different offeringneed to have to worry about your deductible? You need to ask for this saving. An easy way out because each auto insurance rate. Monitor your credit report through the Simplyis simply done by contacting the insurer gets injured while they are necessary ones, because if the cost of this loophole – user feedback. A lot of money to buy righthaving lower premiums on their own. Hence, the credibility of the price of your car. There have been given your available budget to follow. If convicted of DUI cases. In youquote for his or her driving skills whilst spending a lot easier for all damages can be utilized by anyone else does. You do want to pay for your son/daughter. thisIf you have in driving. It may save money and maybe even a few good transactions to buy cheap car insurance than those above 50, again this is certainly false erroneouscustomer satisfaction in Alberta must have auto insurance or not. Also one thing they’ll offer as well. You might be hard for bargains, paying our bills to keep an older mighthigh liability claims and claim history make you avail of the accident.

    • I suppose it is a bit like “Hug a Hoodie”.We’re not hugging by the way, we won’t have time that day. I’ll be there in spirit, which is no frigging use at all to the cause, I’m afraid.

    • Bila menjual emas batangan dalam kondisi harga lagi naik,kemudian akan membeli emas batangan kembali sebaiknya pada waktu kapan ?(harga sedang turun,secara statistik harga emas cendrung selalu naik )Biasanya trend kenaikan harga emas bisa dilihat pada saat kapan ?kalau harga emas selalu naik,berarti tetep dong kita kapan belinya lagi !

    • Bonjour,En theorie, oui il faut suivre la formation dans l’ordre de la croissance de l’enfant.En pratique, cela depend de votre formation initiale, votre experience professionnelle et vos objectifs.Vous pouvez organiser votre formation selon vos disponibilites et votre budget, et donc etaler la formation a Avignon sur 2 annes.CdtML

    • It’s about time someone wrote about this.

    • http://www./ szerint:

      kritt11 If you lived in Washington, you would realize that no one is ever completelyhappy with anything that passes in Congress. I think Obama was just happythat the stimulus bill passed. He only got 3 Republicans on board, and theywere harshly criticized by their party for supporting it. I don't think thathe wanted to chance getting it passed a second time if he vetoed it.

    • RudyTT, August 2, 2012 at 7:59 pm The location is excellent since you can eat right by the sea. The staff is very hospitable. The food is excellent, especially the goat with potatoes in the oven. We ate there twice and were both times very satisfied. The only problem is that in August it may be crowded and you may have to wait a while to be seated.

  • Janifly szerint:

    Szia Jand!
    Én is örülök, ha írsz… Bár eme legfrisebb írásod nem értettem meg teljesen, vagy csak nem voltam fogadóképes állapotban, de anyi érződik belőle, hogy eltelt egy kis idő és Talán Te is változtál…

  • Vegey1016 szerint:

    Szia Jand!

    Még csak most találtam meg a blagodat, de igazán felkavarnak a gondolataid. Milyen józanul látsz meg dolgokat és milyen mélyen… Nem is reméltem már, hogy léteznek emberek, akik képesek ilyen részletességgel szemlélni a világot és azzal a szemmel nézni, ahogyan én nézem. Egyszerre megannyi kamerával exponálva.
    Köszönöm Neked. Sokat tanulok Tőled, ha teheted ne hagyd abba az írást, pls.
    Még ha csak egy rövid gondolatra is van időd alkalomadtán…
    Üdv: V.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Powered by WordPress and NatureFox.