Permakultúra – önfenntartó biogazdálkodás címmel február 4-én, pénteken 16 órától előadást tart a Waldorf Iskolában Baji Béla, az egyetlen magyar nyelvű permakultúra könyv szerzője, aki óriási gyakorlati tapasztalattal rendelkezik a témában. (Szeged, Kolozsvári tér 1-2)

Problémák a problémakezelésünkkel címen én tartok egy vendégelőadást Margóczi Katalin tanárnő egyetemi kurzusán, február 10-én, csütörtökön 12 órától a Újszegedi Biológiai Épület régi nagy termében.

Az utóbbira is jöhetnek külsősök, ahogy Baji Béla előadása se csak Waldorfos szülőknek szól.

Valamint mindenképpen hírt kell adnom róla, hogy Endrédy Tibor fordításában szabadon letölthető Daniel Quinn: A civilizáción túl című könyve. Könnyen olvasható, rövid, de rendkívül elgondolkodtató. Mindenkinek nagyon ajánlom és hálás köszönet Tibornak!

Mindezek által megihletve hamarosan újabb irományokat is várhattok tőlem.

Vigyázat, amikről írok, általában elég „meredek” témák, és soha nem állítom, hogy bármiben is teljesen letisztult képet tudnék nyújtani. A konstruktív kritikákat nagy örömmel fogadom.

Két hosszú írásomat kiemelném. Az első a „paleolit életmód” lehetséges csodáiról szól, a táplálkozáson messze túlmenőleg, egy „paleolit életszemlélet”, főként Jean Liedloff könyve nyomán, de más antropológusok tapasztalatait is felhasználva: Az elveszett boldogság nyomában.

A másik a legfrissebb hosszú esszém, amely még így is hiányosnak tűnhet, mivel annyiféle témát próbáltam összekapcsolni. Az emberiség jövőjének nagy kérdéseiről írok, nem épp „techno-optimista”, de nagyon is „ember-optimista” szempontból: Csodavárás vagy kétségbeesés helyett.

Köszönöm mindenkinek a támogató hozzászólásokat és az írásaimra mutató linkeket!

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.