én
Betegség
A bakonyi táborban sajnos nem figyelhettem kellően a higiéniára, elkaptam valami hasmenéses bacit. Így a Nyári Egyetemet sajnos ki kellett hagynom. Erről most csak így röviden, de már talpon vagyok, és még a héten eljutok szerintem oda, hogy beszámolót írjak.
Facebook és nyári táborok
Többen unszoltak már egy ideje, így ma reggel létrehoztam egy Facebook profilt magamnak, bár nem vagyok nagyon elragadtatva a dologtól. De majd kitapasztalom lassacskán, hogy jobban segíthet-e több emberrel jobban tartani a kapcsolatot, mint az iWiW. Eddig is kaptam találatokat a blagomra a Facebook-ról, most kiraktam a tetszik gombot, erről is megnézem, hogy jó-e valamire. [...]
Feloldás
Édesanyám segített (a legtöbbet, de mindenki másnak is köszönöm a bátorító szavakat). Nagymamámhoz hasonlított. Hogy ő „szegény én” szerepet játszotta egész életében. Mindig kereste a szerencsétlen élethelyzeteket, hogy sajnáltathassa magát. Anyukámnak alkoholista apja mellett őt kellett támogatnia, felvennie a megmentő szerepét már gyermekkorában is. És ő ezt a szerepet játszotta tovább, olyan barátnőket talált magának, [...]
Felesleges?
Én is kétségbe tudok esni. Hogy mi lesz a világgal, de mi lesz velem? Ó, hogy miért nem vagyok képes nyugton maradni! Miért kell megpróbálnom mindent felforgatni! És miközben a „világ megmenthetőségének” kérdésein rágódom, rengeteget olvasok, szórakozottan járkálok, ülök a gép előtt. Más munkáimmal meg csak vánszorgok. Édesanyám szerint, amíg képtelen vagyok alkalmazkodni, sose fogadna [...]
Csodavárás vagy kétségbeesés helyett
Az emberiség jövőjéről való gondolkodást messze túlnyomóan kétféle narratíva uralja: a fejlődés és az apokalipszis meséje. Mind ismerjük e sztorikat: ha beülünk egy sci-fi filmre a moziba, ott vagy csillagközi űrhajók vannak, de legalábbis csilli-villi számítógépek, vagy kietlen, katasztrófa utáni táj (legyen ez atomháború, klímaváltozás, vagy sokkal inkább temészetfeletti események hatása). A fejlődés meséje végletes [...]
