Mi is pontosan a sűrűség?
A kozmoszt alkotó molekulák mindennek az építőkövei. A szilárd anyagok szorosan egymásra épülő molekulákból állnak. Folyadékokban közelebb vannak egymáshoz, gázokban pedig még közelebb vannak egymáshoz. Ennek eredményeként a folyadékok és gázok megfelelhetnek a tartály geometriájának, amelyben vannak, de a szilárd anyagok nem.
Egy tárgy vagy anyag tömege (m) és az adott tárgy vagy anyag térfogata (V) közötti kapcsolatot sűrűségnek (D) (v) nevezzük. A D = m/v képlet segítségével kiszámítható a változó értéke. Vegye figyelembe a fa és az ólom anyagokat. Mindkettő szilárd anyag. Azonban a köbméternyi információban lévő molekulák sokkal szorosabban vannak csomagolva, mint a köbméter fában lévők. Ennek eredményeként egy köbméter ólom tömege nagyobb, mint egy köbméter fa és fordítva. Ennek eredményeként az információ sokkal sűrűbb lesz, mint a fa ugyanazon térfogat esetén.
A sűrűbb tárgyak és anyagok sűrűségük miatt nagyobb gravitációs erőnek vannak kitéve, amelyek tömegükre hatnak. Ez az oka annak, hogy a változó sűrűségű anyagok rétegekbe rendeződnek. Találkoztál már olyan salátaöntettel, amely csak olajból és ecetből állt? Mivel az olaj kevésbé sűrű, mint az ecet, keveréskor réteget képez a tetején.
Ezeket a fogalmakat a Föld különböző rétegeire is alkalmazni lehet. A Föld légkörét alkotó gázok felelősek annak összetételéért, sűrűsége kisebb, mint a szilárd anyagból álló földkéreg. Ennek eredményeként a Föld felszíne és légköre különálló rétegekre válik szét.
Milyen szerepe van a bolygók létrejöttének rétegeik kialakulásában?
A kozmosz számos hidrogén- és héliumatomból állt, amelyek még azelőtt sodródtak, mielőtt bolygók vagy csillagok léteztek volna. Ezek az atomok később egyesültek, és gázfelhőket hoztak létre, amelyek végül létrehozták a gravitációs vonzásukat. Ahogy a gravitációs erők egyre erősebbek lettek, az univerzum elkezdett tágulni és csillagokat termelni. A magfúzió segítségével a fiatal csillagok rendkívül sűrű magjait együtt tartják, nehogy összeomljanak. Magasabb sűrűségű elemek keletkeznek a csillagokban, ahogy a magfúzió továbbra is előfordul. Például a szén, az oxigén, a nikkel és a vas mind nehezebb elemek, mint a nitrogén és az oxigén.
Az olyan csillagok, mint a Nap, a hidrogén és a hélium folyamatos képződése miatt jöttek létre. A nehezebb alkatrészek azonban ütközni kezdtek, ami por és törmelék alakját eredményezte – végül mindez a por és törmelék felhalmozódott, és különféle égi entitásokat hozott létre. Aszteroidák, holdak és bolygók a mai elnevezések ezeknek a dolgoknak.
A Naphoz közelebbi bolygók másképp viselkednek, mint a Naptól távolabbi bolygók a Naprendszerünkben. A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars a Naphoz való távolság szempontjából a négy legközelebbi bolygó. Kemények és vastagok, földi bolygóknak nevezik őket. A Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz mind távolabb vannak a Naptól, és bizonyos körökben “gázóriásoknak” nevezik őket.
Mi az oka a különbségnek? A Nap még mindig magfúzió alatt állt Naprendszerünk korai időszakában. Ezen a ponton kezdett el hatalmas napszelet generálni. A tudósok úgy vélik, hogy a napszél volt a felelős a földi bolygókat körülvevő gáznemű légkör nagy részének eltávolításáért.
Azonban vissza kell térnünk a Földre. Körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt az újszülött Földet alkotó gázok szilárd kőzettömeggé kezdtek kondenzálódni, és a ma ismert Földdé váltak. A Földet többek között a gravitációs erők, a sugárzás és a fizikai zavarok, például a meteoritbombázás és a vulkáni tevékenység alakították ki. A Föld köpenyének lehűlése körülbelül 3,8 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. Megkezdődött az oxigéntartalmú légkör kialakulása. És mivel oxigént tartalmazott, képes volt fenntartani az életet.
